Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Pozsony Ferenc: Magyar néprajzi gyűjtemények az erdélyi múzeumokban
ban, valamint a Hója erdőben alapított szabadtéri részleg megteremtésében és felépítésében. Dr. Kós Károlyt 1979-ben nyugdíjazták, s az óta Erdély Néprajzi Múzeumában egyetlen magyar nemzetiségű néprajzkutató sem dolgozott. Az 1989-es romániai változások után az intézetből előbb eltávolították Szabó Tamás fényképészt, majd végül az utolsó magyar anyanyelvű takarítónőt is. A múzeum értékes könyvtárának és levéltárának magyar jellegű részeit az 1990-es ével elején tudatosan megsemmisítették. Az 1968-as prágai események Nicolae Ceausescut is ideiglenesen engedményekre késztették, lazítania kellett korábbi kemény nemzetiségi politikáján. Ezt a lehetőséget elsősorban a Székelyföldön használták ki, ahol csakhamar ígéretes múzeumi hálózat alakult ki a városi és falusi gyűjtemények továbbfejlesztése révén. Dr. Molnár István kezdeményezte a székelykeresztúri városi múzeum alapítását, mely a helybéli unitárius gimnázium gazdag néprajzi, történeti és régészeti gyűjteményeiből 1946-ban jött létre. Az intézmény 1950-ben költözött be a város főterén álló saját hajlékába, a hajdani Városi Kaszinó épületébe, amit 1953-ban sikerült jelentősen kibővíteni, majd 1978-ban gyökeresen átépíteni. Székelykeresztúr múzeumát 1968-ban a Hargita Megyei Múzeum hatáskörébe utalták, majd 1990-től újból a városi tanács vállalta fenntartását. Benkő Elek archeológus 1979-1989 között volt a múzeum munkatársa, aki szakszerű munkával elkészítette a vidék régészeti topográfiáját, s bámulatosan gazdag középkori kandallócsempe anyagot tárt fel a város területén és környékén. Molnár István 1946-1977 között, míg Fülöp Lajos 1977-től vezeti a gazdag néprajzi kollekciókkal rendelkező intézményt. Székelyudvarhelyen a Református Kollégium múzeumi gyűjteményét 1949-ben államosították, s e rajoni múzeum élére egészen 1952-ig Haáz F. Rezsőt nevezték ki. A hajdani Udvarhelyszék történetét, népi kultúráját bemutató intézmény több költözés után 1978-ban nyerte el mai székhelyét. A gazdag népművészeti, város- és céhtörténeti gyűjteménnyel rendelkező intézményt 1953-tól Erdélyi László, 1954-ben Horváth József, 1954-73 között Ferenczy Géza Levente, 1974-1975 között Fülöp Lajos, 1976-tól pedig Zepeczaner Jenő vezeti. A Haáz Rezsőről 1994-ben elnevezett múzeum már 1990-től önállóan működik, fenntartója pedig Székelyudvarhely városi tanácsa. A Haáz Rezső Múzeum Zepeczaner Jenő vezetésével az utóbbi évtizedben jelentős kiadói tevékenységet is folytatott, s a város polgári életével kapcsolatban korszerű, interaktív kiállításokat szervezett. 16 Tarisznyás Márton néprajzkutató és helytörténész kezdeményezésére 1952-ben alakult meg Gyergyószentmiklós városi múzeuma, mely elsősorban a (Gyergyói-medencében élő székely falvak népi kultúráját, népművészetét, hagyományos építészetét, az erdőhöz és a fához fűződő viszonyát dokumentálja. Az intézmény, közvetlenül az 1989-es romániai „forradalom" után, 1990-ben felvette alapítójának, Tarisznyás Mártonnak a nevét. 17 A második világháborút követő években Kovács Dénes rajztanár 1946-ban újra kezdeményezte a Csíki Székely Múzeum megalapítását a Csíkszeredában már két évtizeddel korábban létesített gyűjteményekből. A hatóságok végül is 1950-ben engedélyezték a Csíkszeredai Múzeum létrehozását. Az intézmény ugyanakkor megörökölte a Csíki Székely Múzeum két világháború között összegyűjtött, kallódó kollekcióit és a Római Katolikus Gimnázium gyűjteményeit is. A hivatalos alapítás után a legnehezebb próbatételt egy megfelelő székhely megszerzése jelentette. Az intézmény 1954-ben már 17 helyiségben összesen 954 muzeális tárgyat őrzött. Az 1950-es években a múzeum gyűjteményei újból látványosan 16 Zepeczaner 2005. 17 Tarisznyás 1982. 22-23.
