Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Lantosné Imre Mária: Festett szobabelsők és szakrális ábrázolások

LANTOSNÉ IMRE MÁRIA Festett szobabelsők és szakrális ábrázolások Az egykori lakóházak reprezentációs céllal berendezett helyiségeinek, a polgári fogadószobáknak, valamint a falusi otthonok ún. tiszta szobáinak kiemelkedő jelentősége volt nemcsak a téralakítás, hanem a dekoráció tekintetében is. Kifejezte a kordivat jellemző sajátosságait vagy annak provinciális változatait, visszatükrözte a benne lakók szemléletét és ízlésvilágát. Lackovits Emőke felhívta a figyelmet a szakrális tárgyak „funkcionáló" szerepére, melyek a vallásos otthonok belvilágában szemléletformáló hatást gyakoroltak.

1 A lakóépületekkel kapcsolatos esztétikai törekvések összefüggésében is helye van a fenti megállapításnak. Erre vall a XVIII. századtól a magas művészetben, valamint a polgári divatban megjelenő, és a XX. század első évtizedeiben a népi lakóépületek belső terében, a falakat sablonnal készített díszítő „mintafestés" és a helyenként hozzá kapcsolódó szakrális témájú ábrázolás. Rövid összeállításunkban először a városi-polgári festett lakásbelsőkről szólnánk, amelyek bizonyos értelemben, a későbbiekben hatást gyakoroltak a népi díszítőfestésre. A hódoltságot követően a XVII-XVIII. századtól a társadalmi fejlődésben bekövetkező békésebb állapotok jótékony hatása nyomán a városokban és a falvakban egyaránt megindultak a magánépítkezések. Pécsett, a XVIII-XIX. században polgárházak sora épült. Különösen a város új vezető hivatalnok rétege tartotta fontosnak családi otthonának és kapcsolatrendszerének megalapozását. A tulajdonosok sokszor egymással versengve díszíttették a barokk vagy klasszicista, ill. eklektikus stílusban felépített házaik belső tereit - a korstílusjegyében - többnyire antik-mitológiai alakok megjelenítésével, allegorikus tematikájú ábrázolásokkal és stilizált növényi ornamentikával. A belvárosban az utóbbi évtizedekben felújítottak néhány korabeli épületet. Egyik legjellegzetesebb az ún. „Elefántos Ház" tömbje, amelynek Széchenyi tér felőli keleti oldalát a Hoitsy család építtette rangos palotává. Egymásba nyíló festett szobáinak késő barokk és klasszicizáló mintáit, valamint empire keretezésü márványos faltükreit hitelesen restaurálták.

2 A város egykori fő utcáján (korábban Hauptgasse, Ofner- [Stern-] Gasse, Király-, Kossuth-utca),

3 a jelenleg újra Király utca 36. számú ún. Horváth-Jeszenszky-ház műemléki feltárása, falainak megkutatása arról tanúskodott, hogy a sok átépítés ellenére megmaradt a barokk és a klasszicizáló művészet stílusjegyeinek nyoma.

4 Az épület belterében, az egykori lakószobákban két ismeretlen mester munkája a stilizált növényi ornamentika, a keretszalagon mitológiai figurák (Héraklész, Klothó, párducon lovagoló Ariadne, Triton, Léda hattyúval, stb.) sablonnal készült képei egyaránt láthatók. A grisaille-technikával

5 szabadkézzel festett bukolikus jelenet harmonikus színhatású. 1 S. Lackovits 1991.44. 2 A termek jelenleg a Művészetek Házához tartoznak. 3 Bárdos 1933. 29. 4 Sonkoly 1988. 61-75. 5 Csak a szürke szín árnyalatával festett, dombormű hatását keltő kép.