Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

BALASSA LÁSZLÓ: Kralovánszky Alán 1980. évi ásatása és falkutatása a veszprémi Vár utca 29. - az ún. Dubniczay-ház - telkén

pl. az egykori várfalakon (sáncon) belüli csapadékgyűjtő vonalát rögzíti. Valószínűbb, hogy a főépület ÉNy-i sarkában, a mai WC-csoport helyén eredetileg épült árnyékszék túlfolyója. A főhomlokzat elé kifutó csatornát később a közműalagút árkában, a belső várkapu környezetében sem lehetett észlelni. 18 Szelvényrajz erről nem készült, de az ásatási összesítőn a 95 cm-es falat berajzolták úgy, hogy É-i vége a téglacsatornán szakad meg. Az idevágó feljegyzés folytatása szerint „a rétegtani adatok szerint ez a csatorna a XVII. sz. vége, XVIII. sz. eleje körül készülhetett. " Valószínű,hogy a 95 cm-es falat konstatáló részszelvényt a csatorna déli, külső falsíkjáig nyitották, a csatorna építési korára utaló „rétegtani adatok" itt keletkezhettek. 19 Nagyon fontos észrevétel! A szelvényrajzon („A rondella DK-i végének csatlakozása az É-D-i fáihoz") mérhető -3,40 m sziklafelszín arra utal, hogy a belső vár DNY-i sarka (az É-D-i illetve a K-NY-i korai falak metszéspontja, esetleg egy még korábbi sánc átfordulása) természetes adottsághoz, a sziklatömb kiszögelléséhez igazodik. 20 Az előbb idézett szelvényrajz (a befalazás széle látható rajta, de szövete nem, csak „befalazott kapu?" megjegyzés), valamint fotók szerint a befalazás szövete eltér a rondellafalétól, de minősége nem, gondosan falazott. Elhelyezkedése szerint DNy-ra néző ágyúlőrés lehetne, de ennek ellentmond, hogy oldalfalai párhuzamosak (lásd ásatási összesítőn), ez a kérdés megoldatlanul maradt. 21 A programterv szerint a magtár pincéjébe kazánházat, a földszintes épület (esetleg kibővítendő) pincéjébe kiszolgáló helyiségeket kellett volna telepíteni. A kettő közötti kapcsolat, lejárat stb. létesítésének lehetőségét keresve a HUNGARHOTELS beruházói „ásatást" folytattak a földszintes épület alatti pinceüregben. Az itt talált nagyméretű falmaradványok indították a HUNGARHOTELS-t arra, hogy szakértő régész közreműködését kérje. 22 A földszint 3. számú helyiség alatti üreg lapos, É-D-i tengelyű szegmensdongával van fedve. A lebúvónyílás eredeti lehet (a boltozattal együtt talán XIX. századi), mivel más bejáratot a kutatás nem talált, viszont az üregből két, szellőzőnek vélhető lyuk nyílt DK felé, a (most a „káplánházzal" takart, de 1857-ben itt beépítetlen) szomszédos telekre. (Lásd a 42-43 sz. ásatási fotókat.) A HUNGARHOTELS által nyittatott „turkálás" az üreg DK-i sarkában lehetett, innen indult az ásatás a délről határoló kőíves fal mentén. Az üreg „járószintjét" az ásatás alighanem a DNyról határoló (a 2. és 3. sz. helyiségek közös fala alatti) fal omlása miatt nem érte el. 23 A régész sajátos szemlélete, hogy ti. a falsík minden ásónyomnál nyugatabbra kerül elő, itt úgy értendő, hogy a falsík kelet felé dől (mint a vár nyugati oldalán minden falsík). 24 Utóbbiralásd a 22. jegyzetben írottakat. 25 A felkiáltójelet a naplóból idéztem. (Lásd az 51. sz. ásatási fotólapot) 26 Vár utca 37. Dravecz-ház, később VEAB-székház. 27 A fszt. 1-3. helyiség É-i fal É-i oldala, oldalnézet c. szelvényrajz. 28 Hacsak nem egy É-D-i irányú, a külső támfalba foglalt (valóban másik) boltövre gondolt, melynek nyoma a szelvényrajzon nem maradt, csupán a 70. sz. fotólap alsó képén, annak jobb felső sarkában valami boltöv-féle. 29 Ehhez utólag a következő megjegyzéseket kell fűzni: a) Ha a 3,40-es várfal olyan magas felépítménnyel rendelkezett, mint amilyen néhány helyen a XX. századig fennmaradt (a Vár u. 17. melléképülete mögött máig álló, illetve a Vár u. 8. mögött - a „megyeháza" szintje hátfalaként - a század elején lebontott) falak, melyek a mai járószint fölé 8-8 m-re emelkednek, indokolt lehetett a fal külső megtámasztása, különösen olyan helyen, ahol az a korábbi szárazárkot zárja le és nincs sziklára alpozva. b) Másfelől, a kutatás (objektív okok miatt, lásd a „Fszt. 1-3. helyiség É-i fal É-i oldala" című már idézett szelvényrajzot) végül is nem állapította meg, csupán valószínűsítette, hogy a támívek nyugaton sziklára támaszkodnak. c) Továbbá: arra, hogy az udvart nyugatról záró újkori támfal korábbi (1667 utáni) fal köpenyezése lenne - amihez a „boltíves merevítő falakat" támasztották -, ez az ásatás csak a fent említett szelvény jobb szélén látható, nem igazán meggyőző adatot szolgáltatta. A támívek kapcsolatait, szerepét további kutatás kellene, hogy tisztázza.