Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

BALASSA LÁSZLÓ: Kralovánszky Alán 1980. évi ásatása és falkutatása a veszprémi Vár utca 29. - az ún. Dubniczay-ház - telkén

letét házasságkötő terem és az ahhoz kapcsolódó hivatalok céljára. Ez az épület teljes kutatását eleve korlátozta. A vár területén - általában az épületek említett funkcióváltásával kapcsolatos vagy egyes területek gazdátlansága folytán lehetővé vált - az 1950-es évektől folytatott különféle ásatások

6 eredményeképpen ekkorra már világossá vált, hogy a középkoritörökkori vár falainak, bástyáinak stb. számottevő maradványai rejtőznek a földben az újkori épületek, teraszok által takartan vagy azokba foglalva. A vár topográfiájának rekonstrukciójához kiinduló alapot néhány fennmaradt XVI-XVII. századi hadmérnöki felmérés és ábrázolás nyújtott. Ezek közül a G. Turco (3. kép) által 1572-ben készített felmérés

7 tájolást és (öles) léptéket is tartalmaz. Azonosítására - éppen a Dubniczay-telken fennmaradt rondellarészlet és a székesegyház alaprajza révén - már korábban is történt kísérlet.

8 A felmérés alapján várható volt, hogy a Dubniczay-ház telkén folytatandó ásatás a belső és a külső vár jelentős csatlakozási pontját fogja feltárni. Ez volt az ok tehát, amiért Kralovánszky Alán az ásatás eredeti célján túlmenő érdeklődést tanúsított a Dubniczay-telek kutatása iránt.

9 Az ásatási napló bevezetőjének {„Előzmény") második bekezdésében ezt tömören így fogalmazta meg: „A kutatás célja kettős: 1. a terület történetének megismerése. 2. Az épületek építéstörténetének, műszaki állapotának megismerése, majd ezt követően a tervezett funkcióval összefüggésben adatszolgáltatás a tervező és a beruházó felé. " (alaprajz) (4. kép) A kelet-nyugati falak és a rondella Az ásatás 1980. július 15-én kezdődött. Az elsőként kitűzött két „...kutató szelvény célja, hogy a XVI. sz. végi metszeteken látható rondella és az abból keletre induló várfal nyomvonalára adjon tájékoztatást. " Az I. számú, az északi oldalszárny déli falától déli irányban nyitott 10 méter hosszú, 2 méter széles

10 szelvényben az ásatás másnapján két kelet-nyugati fal került napfényre, velük egy észak-déli, a „belső" (északi) kelet-nyugatihoz kötés nélkül, merőlegesen csatlakozó falszakasz. Anyaguk tört kő, vastagságuk a csonka koronán 50-70 cm (mélyebben helyenként 90 cm-t elérő). (5. kép) A déli kelet-nyugati fal lábazati visszaugrása -1,80 m, alapsíkja -2,60 m mélységben (6. kép), a párhuzamos északi fal lábazata -2,20 m, alapsíkja -3,50 m mélységben került elő, mindkettőt fekete humuszba alapozták. (7. kép) A csatlakozó észak-déli fal alapsíkját -1,40 m, a szelvény északi végével feltárt, az északi szárnyépület homlokfalát hordó fal alapját -2,55 m mélyen találta a feltárás. A két párhuzamos, egymástól 3 m-re húzódó fal közé „töltött jellegű humusz... helyenként nagyobb törtkődarabok, ami feltöltésre vall" írta a régész. Eltérő rétegekről ír a szelvény északi szakaszában (ti. az északi fal belső felén): „...jó kultúrrétegek: agyag, átégett agyag, faszenes-kerámiás réteg, átégett agyag. A rétegek enyhén lefelé hajlanak É-i