Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

BALASSA LÁSZLÓ: Kralovánszky Alán 1980. évi ásatása és falkutatása a veszprémi Vár utca 29. - az ún. Dubniczay-ház - telkén

KRALOVÁNSZKY ALÁN 1980. ÉVI ÁSATÁSA ÉS FALKUTATÁSA A VESZPRÉMI VÁR UTCA 29. - AZ ŰN. DUBNICZAY-HÁZ - TELKÉN BALASSA LÁSZLÓ Előzmények Kralovánszky Alán veszprémi működése során minden alkalmat megragadott a veszprémi vár ismeretlen építményeinek feltárására. Érdeklődését természetszerűen fő témája, a korai fejedelmi-királyi központok kutatása motiválta. A veszprémi fejedelmi birtokközpont, püspöki, ispánsági székhely írott emlékei viszonylag jól feltártak

1

, topográfiája, tárgyi emlékei azonban alig ismertek. Hiányosak ismereteink a veszprémi vár kialakulásáról (sőt előzményeiről), középkori, majd törökkori kiépítettségéről, az erődítmények, falak pusztulásáról is. Mint számos más, hasonló jelentőségű helyen a korai helyrajz és beépítettség felismerését, azonosítását megnehezíti a XVI-XVII. századi ostromok, átépítések után a romok között kialakult spontán aprótelkes-házas beépítés, majd annak XVIII-XIX. századi szinte teljes, gyökeres léptékváltással járó átépítése.

2 A barokk, klasszicista házak zárt sora és a teraszkertek csaknem egészben elfedik az egykori várat. A háború megkímélte ugyan a zárt együttest, azonban itt az államosítás nyomán kialakult kaotikus épülethasználat okozott nem csekély kárt. A részben államosított, részben korlátozott egyházi tulajdonban hagyott, de egyképpen rohamosan romló várbeli házakból az 1970-es évek elejétől kezdték a „spontán" beköltözött lakókat és az ötletszerűen odahelyezett intézményeket (vállalatok, kollégiumok, katonaság) kitelepíteni, s helyükbe az épületek - akkori fogalmak szerinti - „méltó" használatát biztosító szervezeteket behelyezni. így került sor a Megyei Levéltár, az Akadémiai Bizottság, az Államigazgatási Főiskola behelyezése után a 70-es évek végén a Dubniczay-ház rehabilitációjára is. A várból akkor már egyre inkább hiányzó, idegenforgalmi igényeket szolgáló egységeket gondoltak az épületegyüttesben megvalósítani. Az akkori nagy állami szállodamonopólium

3 éttermet, eszpresszót, borozót kívánt az épületben kialakítani. (1-2. kép) A rehabilitációt tervező ugyancsak nagy, állami tervező szervezet

4 ekkorra már kellő tapasztalatokkal rendelkezett a történelmi épületek felhasználásának terén, s érzékelte, hogy az összetett előzményű épületegyüttesbe a bonyolult vendéglátási programot csak régészeti kutatás és épületvizsgálat birtokában lehet megtervezni. E nyilvánvaló igény ellenére is Kralovánszky Alánnak kemény küzdelmébe került, hogy az épületben és telkén kutatást folytathasson. Ennek szerény vázlatát az ásatási napló első bekezdésében rögzítette.

5 További nehézséget jelentett, hogy a város időközben igénybe vette az épület eme-