Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

RAINER PÁL: A veszprémi Szt. Miklós-szeg és temploma

lábméretek közül a 31,38 század-centiméteres rajnavidéki lábbal látszik összefüggésben lenni - a fal így 3,5 láb, a szentély szélessége 20 láb. A hajó szélességét a szentély szélesség fél falszélességgel bővült mérete határozta meg. A hajó hosszát pedig az antik, vitruviusi elvnek megfelelően a diagon, tehát a hajó szélességéből képzett négyzet átmérőjének köríve határozta meg. Ugyanez a diagonális szerkesztés mutatható ki a toronynál is. Feltételezésem szerint európai tanultságú mester tervezte, szerkesztette a templomot... **

5 (16. ábra) Kralovánszky a templom építőjének Robertus veszprémi püspököt (1209-1226) feltételezte. A vallon származású, Liege (Lüttich) környékéről Magyarországra került főpap előbb [székesfehérvári prépost és királyi kancellár (1207-1209) volt. Részt vett az 1215-ös 4. lateráni zsinaton. Veszprémi szereplése után az esztergomi érseki székbe került (1226-1239), s a korszak egyik legjelentősebb főpapjának bizonyult, aki nem habozott II. András királyunkat sem interdictummal sújtani. Ő alapította a milkói kun missziós püspökséget. Fontos szerepe volt az Aranybulla egyházellenes pontjainak visszavonásában.

66 Kralovánszky a Szt. Miklós-templom építése mellett, a Veszprém várbeli ún. „Gizella"-kápolna építését és a székesegyház É-i oldalán álló Szt. György-kápolna XIII. századi átépítését is Robertus püspöknek tulajdonította. Ez az építési időszak jól illeszkedne hazánk legkorábbi Szt. Miklós patrociniumu templomainak sorozatába: Esztergom (1156), Sárospatak (Imre király alatt, 1196-1204), Nagyszombat (1211), Székesfehérvár (1244), Eperjes (1255), Selmecbánya (1260), Bács (1291), Pozsony, Brassó, Nagyvárad, Eger (szintén XIII. század).

67 Veszprém e középkori városrészének névadója a kisázsiai Myra IV. században élt szent püspöke volt, akinek életéről bizonyosat nem tudni. Legendája a bizánci egyházban a VI. században bontakozott ki, s miután ereklyéi 1087-ben az itáliai Bari városába kerültek, kultusza a nyugati egyházban is gyorsan elterjedt. A középkorban általánosan tisztelt szenthez számos hagyomány,, legenda kötődött, számtalan ábrázolása maradt fenn. Miklós püspököt több szakma és foglalkozás (ügyvédek, diákok, hajósok, halászok, révészek, vízimolnárok, hídépítők, rabok zarándokok, pékek, vászonszövők, eladólányok stb.) tartotta védőszentjének, mégis elsősorban az iparosok és kereskedők patrónusának tekintették. Hazai kultuszát valószínűleg a latin-vallon kereskedők honosították meg (Esztergom, Székesfehérvár). így - Kralovánszky szerint - aligha véletlen, hogy veszprémi temploma az Itáliát Fehérváron és Budán keresztül Kijevvel összekötő fő kereskedelmi út közvetlen szomszédságában található. A XIV-XV. században a templomot támpillérekkel ellátott, boltozott, gótikus szentéllyel bővítették ki. (17. ábra) Ezt követően a sekrestye Ny-i oldalához toldva, a hajó É-i oldalán csontház épült. (18. ábra) Az osszárium ÉK-i falvége nincs bekötve a sekrestye falába, ez is mutatja, hogy később építették hozzá. A D-i oldalon pedig bejárati előcsarnok készült. (Ez esetenként koraiként szerepel.) (19. ábra) Végül a XV. században vagy a XVI. század elején a hajót 2 oszloppal (20-21. ábra) kéthajóssá alakították, és hatszakaszos boltozattal látták el. Hasonló megoldású templomok főként a Szepességből és a Csallóközről ismertek, az 1430-as évektől kezdve.

69