Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

RAINER PÁL: A veszprémi Szt. Miklós-szeg és temploma

A VESZPRÉMI SZT. MIKLÓS-SZEG ÉS TEMPLOMA RAINER PÁL „Légy most segétség Szent Miklós minekünk, Kik idnepedet és téged tisztelünk, Légy te Szent Miklós tanuló ifjaknak Mi segedelmünk. ' (Péchy Ferenc, 1529)

1 Rhé Gyula kutatása (1929-1931) Rhé Gyula 1929-1931-ben Veszprémben, a Veszprémvármegyei (későbbi Bakonyi, jelenlegi Laczkó Dezső) Múzeum épületével szemközti Kálvária-dombon, amelynek Ny-i lábánál a XIII. században már említett Koma-kút

2 máig is - jóllehet betemetve fennmaradt, egy középkori templom maradványait tárta fel. A kérdéses területre több apró momentum irányította rá a figyelmét. Ugyanis már a legcsekélyebb földmunkáknál is emberi csontokat találtak itt. Ugyancsak „feltűnő"-nek és „csakis valamely az emlékezetből kiveszett régi okkal magyarázható*-nak tartotta, „hogy e terület az úrnapi körmenet útjába beleesett és hogy a legutolsó időig magántulajdonokba beékelt egyházi terület volt". (1. ábra) 1929 késő őszén egy próbaárokkal vágta keresztül a dombtetőt. Ebben rögtön sírok és egy alapfal jelentkeztek. A közbejött tél miatt az érdemi kutatásra csak 1930. május 20. és június 24. között került sor. A feltárt templomnak szinte csak az alapfalai maradtak meg, sőt helyenként (így a sekrestye ÉK-i sarkánál, a román és gótikus szentélyfal találkozásának D-i oldalán) az újkorban ráépített kálváriastációkkal és kőbányászattal (torony Ny-i és szentély K-i fala) még ezeket is elpusztították. A kutató szerint az egyhajós templom eredetileg egyenes szentélyzárődással, Ny-i végén toronnyal épült. Bejárata a hajó D-i oldalán lehetett. A torony DNy-i sarkát támpillér erősítette. A román hajó D-i külső falán 2 db-ból álló vörös homokkő párkányrészlet még eredeti helyén állt. Alapozásmaradványok nyomán a hajó ÉK-i sarkába a szószéket, a DK-ibe a keresztelőmedencét feltételezte. (23. ábra) Később - Rhé szerint valószínűleg a XIII. században - a templom támpillérekkel erősített gótikus szentéllyel bővült. A román szentély É-i oldalához sekrestyét, ennek Ny-i oldalához - több fázisban készült - csontházat építettek hozzá. A hajó D-i falának a szentélyhez közelebb eső felét kívül két eltérő méretű és a hajófalba nem bekötött pillérrel támasztották meg. A padlót 18x18x4 cm-es téglalapokkal burkolták, de ezekből már csak igen kevés - főként a sarkoknál - volt feltárható. A templomból a színek egész skáláját mutató freskótöredékek és ablaküveg-töredékek is előkerültek. A hajó belsejében, az É-i fal közepénél, egy a padló alá süllyesztett, kőből épült kis fülkére találtak, amelyben 46 db késő középkori fémtárgyat rejtettek el. (2-4.ábra) Az ásatás során sírokat is feltártak. A gótikus szentély falai alá nyúló két sír egyikéből Kálmán király (1096-1116) obulusa (CNH.I.65.) került elő. Találtak 2 Salamon-( 1063-1074) érmet is (CNH.I.19., 19.A.J. Ezeknek alapján, s mert úgy vélte, hogy