Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)
KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása
ahol azóta is vannak. Az ásatási naplóban a végzett munka mellett a munkatársak és a vendégek is szerepelnek. Az előbbiek között ott található elsősorban Éry Kinga antropológus, a felmérő Schulz István építészmérnök, a székesfehérvári felsőfokú iskola Fotogrammetriai Tanszékének név nélkül említett munkatársai, akik a szentély és sekrestye felmérését készítették, a lengyel Tomaszewski és Janus Paserb professzorok. Az utóbbiak közé tartozott Dercsényi Dezső és Entz Géza, Cs. Tompos Erzsébet és Guzsik Tamás műegyetemi tanárok, a veszprémi múzeum név szerint említett munkatársai (1975ben György Katalin és Horn Zsuzsa építészmérnök hallgatók, 1976-ban Pleva Ilona és Margit diákok, akik a felmérésben és a falszakaszok rajzainak pontos elkészítésében vettek részt), a latin nyelvű források értelemzésében részt vevő Mezey László profeszszor és Steixner Antal taliándörögdi kanonokplébános és még sokan mások, a téma iránt érdeklődők és Kralovánszky Alán barátai, tisztelői. A teljes ásatás összefoglalása A feltárás befejezése után Kralovánszky Alán az egymás felett három rétegben és három korszakhoz tartozó épületmaradványokkal kapcsolatos megfigyeléseit az alábbiakban foglalta össze: IH A RÓMAI ÉPÜLET (20. kép) A gótikus templom alsó rétegeiben pontosan kelet-nyugati tengellyel egy római épület falmaradványai figyelhetők meg. Az épület minimum 26 m hosszú és 9 m széles. Lényegileg a gótikus templom hajójának belső terében kerültek elő a falmaradványok. Egyetlen helyiség mérete biztos, amely 6,20x6,20 m méretű, falainak mintegy 80%-a maradt meg. A gótikus templom nyugati zárófala mellett közvetlenül egy minimum 8x6,50 m-es helyiségnek kellett lennie, amelyből az északi irányú fal keleti oldalán 6 db, hypocaustumhoz tartozó pillérsor maradt meg. A helyiség falmaradványai mintegy 70%-ban maradtak meg. A diadalívtől nyugatra eső területen minimum 6,30x5 m-es helyiségnek kellett lennie. Itt a falmaradványok csak 60%-ban maradtak meg. A jelenleg középső helyiségnek meghatározott és a hypocaustumos helyiség között egy közfal tovább megy északi irányba, jelezve, hogy a villa egyrészt tovább terjed, másrészt - mivel a déli, mintegy 20 méteres szakaszon tovább nem mutatható ki fálindítás - csupán észak felé terjedhet a villa. A legvalószínűbb feltételezés, hogy egy belső udvaros, azt körülölelő folyosós, illetve azt körülölelő többhelyiséges villa volt. Korát rendkívül nehéz meghatározni pontosan, mivel semmi kisleletanyag nem kerüli elő, amely a kormeghatározást elősegítené. A villa eddig ismert területén statisztikailag rögzített, de lényegében becsült százalékos megoszlásban mintegy 90%-ban peremes tetőfedő téglák, 9%-ban imbrex és 1 %-ban tubi került elő. A tubi előkerülése a hypocaustumos helyiség területén volt és csak szórványosan jelentkezett az egyéb helyiségek területén. A tubi jelenléte azt bizonyítja, hogy a római épület nem lehetett kultuszhely, hanem villa. Ennek látszólag ellentmond az a tény hogy nincsen házi kerámia és állatcsont. Ami kerámiatöredék szórványosan
