Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása

gati karzattartó pillér romjainak tisztázása során előkerült egy bazalttufából faragott sírfedkő részlete, belevésett keresztábrázolással. " Az 1975. évi ásatási napló több olyan bejegyzést tartalmaz, amelyek szerint a szentély és hajó északi falán a törmelékrétegek eltávolítása után színes festésű vakolatfoltokat találtak. Több helyen megjegyzi a napló, hogy ezeket igyekeztek habarccsal rögzíteni, azonban megszáradásuk után elváltak a faltól és leestek. 1976-ban is találtak ilyen foltokat a hajó északi falának belső oldalán, ám azok annak ellenére, hogy Král Éva restaurátor elvégezte megerősítésüket, minden alkalommal leestek. Július 28-án kezdték meg a szentély középkori terrazzo járószintje (15. kép) alatt a feltárást, ugyanakkor pedig elkezdték a hajó területének visszatemetését. A szentélyben előkerült az oltár alapozása (16. kép), a járószint alatti feltöltés és abban több vörös homokkő faragvány, valamint a főoltár alapozásának a mélységében bronzkori urnasír edényei. Augusztus első napjaiban történt meg Dörögdi Pál sírkövének felemelése. Alatta két csontvázat találtak. Közülük a felső bolygatott állapotú és hiányos férficsontváz volt, amelyhez két díszes bronzsarkantyú tartozott. A mélyebben fekvő női váz viszonylag bolygatatlan, koponyája és a medence körül selyem- és aranyszálból font ruhadísszel. Eközben tovább folyt a római épület falainak (17. kép), illetve a korábbi kis templom maradványainak kutatása. Ekkor sikerült tisztázni a hypocaustumos helyiség (18. kép) pontos kiterjedését, amelynek során az annak padlózatát tartó „in situ" kőoszlopokat is sikerült feltárni. A román kori kistemplom nyugati falának kiszedett helyét a római hypocaustumos helyiségbe vágott éles rétegelválás segítségével lehetett meghatározni, onnét ugyanis a gótikus templom építése alkalmával felszedték annak köveit. Ugyanakkor tovább folytatták a hajó nyugati végén az alapozások tisztázását. A külső sarkoknál -4,30 m mélyen találták meg az alapozás alját, amely egyezik a délnyugati sarokéval. A rendkívülien erős és nagy mélységű alapozás, valamint a karzattartó oszlopok tekintélyes mérete, alapozásuk nagy kiterjedése megerősítette azt a korábbi feltételezést, hogy a templom nyugati végén két toronnyal épülhetett. Ezzel párhuzamosan tárták fel a sekrestye belsejének nyugati felét, ahol több, főként vakolatdarabokból álló törmelékréteg alatt újabb sírok kerültek elő. Az is megállapítható volt, hogy a sekrestye északnyugati sarkában álló csigalépcső (19. kép) falazatát nem kötötték be a körülötte levő falakba, az tehát valamivel később épült. Augusztus 14-én két kőfaragó segítségével indult meg a délnyugati karzatpillér falazatának bontása annak érdekében, hogy az abban korábban megfigyelt, vörös homokkőből készült faragványokat kiemeljék. Az aznap kibontott hosszú gyámkŐ íves végén ráfaragott kézfejjel, belső ívén két domborművű rozettával került elő. A következő napon kiemelt és szintén íves végű gyámkövön emberarc volt kifaragva. A minden bizonnyal a korábbi kis templomhoz tartozó két gyámkő kiemelésével a feltárás befejeződött. Augusztus 21-étől hat napon át az általános visszatemetés folyt, miközben a nagyobb kőfaragványokat ismételten összegyűjtötték a templom nyugati falán Mvülre, a kisebbeket pedig beszállították a falu plébániatemplomának kertjébe,