Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása

diadalív déli szakasza előtt álló, egykori Szt. Domonkos-oltár maradványára (14. kép), valamint annak oltárlapjára. Az oltármensa tetején andezittufából faragott és a szentély déli falából lezuhant boltív feküdt, amely talán a déli ablakok valamelyikének felső íve lehetett. Ugyanott került elő „egy Balaton-felvidéki vörös homokkőből faragott állatfigura hátsó fele. A mellső lábak és a fej hiányzik, a figura reliefszerű kiképzésű " Ugyanezen a napon tárták fel a hajó délkeleti belső sarkát is. A következő nap került sor a hajó teljes nyugati és déli zárófalának, valamint a nyugati végében talált két karzatpillérnek a feltárására. Itt, „a délnyugati karzatpillér és a délnyugati sarok közötti négyszög közepén, a padlószint alatt 218 cm mélyen, keresztboltozati zárókő szembenéző férfi mellalakkal [ti. került elő]. A férfi tógában van, jobbjában könyvet [?] tart. A bordaprofilok álapján megállapítható, hogy ez a szentély záróköve. A szentélyben tavaly talált zárókő viszont a sekrestye boltozatához tartozott. Ugyanitt íves faragvány is előkerült, amely valószínűleg a karzattartó szerkezethez tartozott. Mellette a karzattartó oszlop töredéke andezittufából. A Domonkos-oltár közelében újabb bordatöredék (vörös festésű), valamint egy oszloplábazat, középen négyszögletes keresztmetszetű furattal, amely a henger és az azzal egybefaragott négyzetes lábazaton keresztül halad. " A délnyugati sarokban július elsején a már addig megismert és opus spicatum technikával épített római épület falaihoz dél felől csatlakozó újabb falat találtak. Az ezt követő napokban ugyanott számtalan kőfaragványt, a karzat további oszlopdobjait, ablakkeret-, borda- és hevedertöredékeket emeltek ki nagyobb mélységből, ahova azok a templom nyugati végének felrobbantása alkalmával kerültek. Emiatt „a hajó déli szakaszán [...] rendkívül bolygatottak a rétegek. A hajó járószintjének a magasságában égési réteg, ami a tavalyi nagy hosszmetszetben is látható volt. A bolygatott rétegből sok tegula és középkori cseréptöredék kerül elő. A behullott kövek közül egy gótikus ablak mérműves töredéke került elő. A szelvénynek ezen a szakaszán a bolygatottság csaknem a szűz földig terjed. * Július első hetében a hajó és a szentély falainak, illetve alapozásának északkeleti külső csatlakozását, a sekrestye alapozását és annak belsejében a bolygatott feltöltés vizsgálatát végezték. „A kevert földből egy lépcsőfok, egy borda és az oltármensa töredékei jönnek elő. " Ugyanakkor a hajó nyugati felében további, egyenlőre meghatározhatatlan korú és funkciójú falcsonkok és sírok kerülnek elő. A második héten megkezdték az 1975-ben meghagyott és 1976-ban is kihagyott tanúfalak óvatos bontását, földjének az ásatási területről való kihordását, valamint az addig talált csontvázak felszedését. Július második felében, 16-ától kezdődően, amikor már majdnem teljesen feltárták a rom területét, elkezdődött a hajó nyugati szakaszán a római épületmaradvány, a korai kis templom és a gótikus nagy templom falainak, illetve az utóbbi karzattartó pillérei alapozásának részletes kutatása és szétválasztása, miközben elég nagy mélységből még mindig nagyméretű kváderköveket emeltek ki. Az utóbbiak is a robbantás következtében kerültek megtalálásuk helyére. Eközben sikerült véglegesen tisztázni, hogy „a hajó középső szakaszán [...] talált félköríves falszakasz a román kori templomocska félköríves apszisával azonos. Ily módon értelmezhető a templom déli zárófalával párhuzamosan, korábban előkerült, rossz minőségű törtköves technikával épült falcsonkok rendeltetése: a román kori kis templomocska déli zárófalához tartoznak. [...] Az északnyu-