V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

-A. két világháború közötti időszak gazdaságtörténeti szempontból is izgalmas fejezete az ország történetének. A felemelkedés és a visszaesés hullámhegyében és hullámvölgyében az ipar szerepe kiemelkedő fontosságú volt, százezrek egzisztenciáját határozta meg a nagyipari és kisipari keretek között végbemenő értékteremtés. Az ország sajátos fejlődéséből adódóan az iparosodás differenciált tartalommal teli fogalmat jelentett. A nagyipar részben fejlődött, ennek ellenére a legtöbb európai országgal szemben korábban is fennálló lemaradása tovább fokozódott. A kisipar a termelés alacsony szintjén konzerválódva teljesítette ki hosszú évtizedekig az ipari, társadalmi képet. Az első világháború, méginkább a háború-, illetve a forradalom utáni helyzet a kisipar számára új, sajátos konjunktúrát teremtett. A közvetlen gazdasági igények, az infláció előmozdították a megerősödését, amit az állam által táplált remények is segítettek. Az új országterületen 1920-ban az 1910-es évnél 15%-kal több kisipari vállalat tevékenykedett,

1 s ez a kibontakozás 1924-ig az infláció befejeződéséig csaknem változatlan intenzitással kapott lehetőséget. Legnagyobb növekedést a ruházati ipar, ezen belül a szabóipar könyvelhetett el, hiszen az önállósodás legkönnyebben ezen a területen ment végbe. Az 1925—26-ban az ország gazdasági életét átható szanálási válság a gazdasági alapokat nélkülöző új egzisztenciák tömegeit tette tönkre. A kisipari termelés összezsugorodása, az iparosok, s az általuk foglalkoztatott munkások számának csökkenése a nagy gazdasági válság további következménye volt. Míg 1920ban 244 187 kisipari vállalatot számláltak, addig 1930-ban már csak 222 813-at írtak össze. A kis- és kézmüiparosoknak több, mint a fele (58,1%-a) alkalmazottat sem tartott, hanem egyedül dolgozott a műhelyében.

2