V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

Nemcsak,.a válság, de az azt követő évek sem mutatkoztak kedvezőnek a kisipari termelésre. Rövid ideig tartó fellendülés csak 1938 után, a háborús konjunktúra hatására következett be. Az átmeneti visszaesés ellenére gyakorlatilag igen számottevő volt a kisipar gazdasági jelenléte. Termelési értéke 1930ban 756,7 millió pengőt tett ki, a gyáripar 2,5 milliárd pengős termelésével egyidőben. Az ipari főcsoportok termelési értékei közül az élelmezési iparé 182,9 millió pengővel, a ruházati iparé 160,8 miihóval, a szállodás- és vendéglős iparé 116,3 millióval, végül az építőipari termelés 113,9 millió pengővel emelkedett ki.

3 Az 1930-as évből való munkabérek is sajátosan differenciálódtak. A férfi szakmunkások és segédek országos átlagban napi 4 P 38 fillért, a női munkások csak 3 P 15 fillért kerestek. A legjobban fizetett rétegnek a nyomdászok és a rokonipari férfi szakmunkások (naponta átlag 8 P 02 fillér) számítottak. A legkisebb átlagos napi kereset (2 P 75 fillér) a vendéglős és szállodás szakmában dolgozó férfi szakmunkásoknak és segédeknek jutott.

4 A férfi és női szakmunkások és segédek munkabérviszonyai vidékenként lényeges eltérést mutattak. A megyei városokban és községekben a férfiak átlagosan csak napi 3 P 50 fillért, a nők mindössze 2 P 16 fillért kaptak. 1920-ban Veszprém 15 586 főnyi lakosságából 4986-an, 1930-ban 17 792 főből 5437-en foglalkoztak iparral.

5 Ez a szám a lakosság lélekszámához képest meglehetősen magas, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a megyeszékhely nem volt kifejezetten ipari város. A foglalkozások megoszlása az új igények sokféleségét tükrözte, s továbbfejlődését jelentette a már 1912-ben konstatált állapotnak: „ . . . a régi világban legjobban kedvelt iparágak majdnem teljesen tönkrementek, s inkább a múltban nem űzött iparágak, minők az asztalosok, borbélyok, cipészek, szobafestők, lakatosok, hentesek és korcsmárosok szaporodtak el . . ."

6 A foglalkozási főosztályokba és főcsoportokba foglalt, a veszprémi iparos keresőkre vonatkozó, 1920-ból és 1930ból való számok konkrét bizonyítékul szolgálnak a különböző kisipari ágak jelentőségének változására.

7