S. Lackovits Emőke - Egervári Márta (szerk.): Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Veszprém, 2005)

VI. HÍMZŐTECHNIKÁK LEÍRÁSA Hímzés készül, ha valamilyen alapanyagra tű és fonal segítségével díszítés céljából öltéseket varrunk. Kezdetben azonban az összevarrásokat és az egyéb kopásnak kitett helyeket (pl. kézelő) öltögették át, elsősorban a ruházat védelmének céljából, s ez vált egyre gazdagabbá, díszesebbé, mígnem önálló funkciót kapott. Innen eredeztethetők a varrásból származó öltéstechnikák, míg másrészük a szövésből vezethetők le. Varrásból származnak elsősorban a szabadrajzú hímzéseken előforduló, hurok-, szár- és láncöltés fajták valamint átcsavarások. Szövésből pedig a különböző szálszámolásos technikák, a keresztszemes, szálánvarrott, szálhúzásos, vagdalásos, szálszorításos öltések. Ezeknél a minta csak függőlegesen, vízszintesen és 45°-os szögben haladhat. Néhány öltéstípus egyaránt kedvelt a szabadrajzú és a szálszámolásos hímzéseken. Ilyen például a lapos öltés, amelynek egyik fajtáját ma is szőtt hatású hímzésnek, vagy szövőöltésnek nevezik. Másik fajtája a szálszámolásos lapos öltés, ami még magán viseli a szövet adta rács kötöttségeit, míg a későbbi fajtája megszabadulva ettől, kizárólag az előrajzolt minta körvonalaihoz alkalmazkodik. Ez utóbbit nagyobb fonalsűrűségű, szabad szemmel nem jól leszámolható szövetekre, posztóra, nemezre, bőrre varrják. Szálszámolásos technikák A szálszámolásos hímzések készítéséhez tompa hegyű tűt, és olyan alapanyagot válasszunk amely szálai jól leolvashatóak és a fonalsűrűsége megközelítőleg azonos, mind vetülék, mind lánc irányban. A beavatást követően pedig méret és színtartó legyen. A méret és színtartósság a hímzőfonalaknál is alapvető követelmény. Itt említeném meg, hogy a gyűjteményünkben lévő szálszámolásos hímzések zöme házilag szőtt, nyers vagy rosszul fehérített len és kendervászonra készült. A keresztszemesek és a laposöltésesek kivételével mind fehérhímzések, illetve a mintás subrikákon továbbá a hímzett récéken variáltak még a nyers szín sötétebb valamint világosabb árnyalatainak szándékos váltakoztatásával. A munka elkezdése előtt osszuk be az anyagunkat a minta pontos és tetszetős elhelyezése érdekében. A beosztást (felezés, negyedelés, átlók, stb. a mintától függően) színes cérnával, előöltéssel készítjük. Az öltések hossza jó ha megegyezik a szálra számolt hímzés egységével, vagyis azzal a szálszámmal amelyet például keresztszemes hímzéskor egy keresztszem készítéséhez a tűre szedünk. A népnyelv ezt akasztalatnak vagy igének nevezi. Ez utóbbit főleg a három szálra számolt kézimunka hímzésekor mondják. A szálkezdést a tapasztalt hímzők úgy készítik, hogy rövid előöltéssort varrnak az anyag olyan területére, ahol a mustra van, és a készülő hímzés majd elfedi azt. A kevésbé gyakorlottaknak azonban ajánlatos csomót kötni a szálvégre az előöltéssor készítése előtt s csak akkor levágni és kiszedni a csomót amikor már a hímzés a csomóra is ráöltene. Gyűjteményünkben előforduló keresztszemes és más szálszámolásos technikák A keresztszemesek csoportjába tartoznak mindazok a kézimunkák melynek egységei két vagy több laposöltésnek a kereszteződéséből képződnek. Egy-egy kereszt méretét az adja meg, hogy az alapanyag szálaiból mennyit használunk fel egy-egy négyzet területének, amelyre a keresztszemet készítjük. A keresztszemes mintákban éppúgy megtalálhatók a szőttesből származó, sávosan elhelyezett, egyszerű mértani alakzatos minták és a bonyolultabb, geometrikusán szerkesztett díszítmények, mint a szabadrajzú-hímzések hatására alakított virágbokrok, életfák, állat továbbá emberalakok. Egyszerű keresztszem: elterjedése a XIX-XX. század fordulójára tehető. Gyűjteményünkben leginkább kendőkön fordul elő, évszámok és monogrammok készültek vele piros vagy kék színnel, a szabadrajzú motívumok között. Néhány kendő teljes díszítő mustrája egyszerű keresztszemmel készült, ezeket piros pamutfonallal varrták ki. Két menetben készítjük. Először balról jobbra haladva az egymás mellett sorakozó, képzeletbeli négyzetek egyik átlóját varrjuk ki, egyforma, kis, ferde laposöltésekkel, hátul függőleges szálvezetéssel, majd jobbról balra haladva ugyanígy elkészítjük az előző öltéssort keresztező átlókat. A szép összhatás érdekében ügyelnünk kell rá, hogy a különböző sorokban mindig azonos állású átló legyen felül.