Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Reményi Antal: Az újkori Pula településszerkezetének kialakulása és változásai (1745-2000)

A boltíves pincék kőből készültek, s két helyiségesek voltak. A lépcső egy kisebb előtérbe érkezett, ahonnan ajtónyi nyíláson lehetett a belső, nagyobb pincébe jutni. A nagyobb terű pincehelyiségben tárolták a burgonyát és a répát, a kisebben pedig a köcsögökbe öntött tejet és a gyorsan romló ételeket. A háromosztatú ház belső terei is megváltoztak a gádor megszüntetésével. A gádor és az egyes helyiségek (szoba, konyha, szoba) közötti falat elbontották. A gádor udvar felőli „nyílásait" pedig befalazták. Az egyik szobából az udvarral ellentétes oldalon fallal leválasztottak egy helyiséget, melyet kamrának használtak. Itt tárolták a felfüstölt húst, lisztet és tartósabb élelmet, meg a kenyeret. A hátsó szoba melletti kamrában volt a gabona tárolására fából készített hombár. A lakóháznak ekkor már csak egy bejárata volt, s a konyhából (leválasztott előteréből) nyílt a két szoba bejárata, ajtaja. A kezdetben épült házakhoz nem készült kémény. A két helyiségű ház konyhájának falát felül úgy képezték ki, hogy a füst a padláson át távozhasson, s a szoba füstjét a füstös konyhába vezették. Az 1950-es években még volt a faluban füstös konyhás ház. A már korábban átépített 61. és 66. számú házaknál (a Fő utca templommal szembeni részén) még ma is pontosan megfigyelhető a padlástérben a füstös konyha füstjének lerakodása, azaz feketesége. A 66. számú házat 1888-ban építették át, bővítették ki az utca felé hozzáépített szobával. Később, valószínűleg a 18. század végétől készültek a szabadkéményes lakóházak. A szabadkémény a konyha belső, a bejárattal ellentétes részén épült meg, úgy, hogy a téglából rakott boltozat a két (első és hátsó) szoba konyha felőli falára és a konyha telekhatár felőli oldalára támaszkodott. A negyedik oldalon viszont kb. a konyha felénél, a két szoba között, azok falán nyugvó ívvel indult. A szabadkémény alatti részen, annak közepén volt a kemence, kenyérsütésre, de más (tésztaféle, kalács és hús) sütésére is alkalmas. A kemence mellett, de különállóan volt a katlan az üst részére, a másik oldalon pedig a korábbi időszakban nyitott, később pedig a fémlappal (öntöttvassal fedett) tűzhely. A szobából leválasztott kamra az így kialakított konyhából nyílt. Ujabb „lépés", amikor a konyhát kettéválasztották, mégpedig a középen átívelő, s a szabadkéményt tartó boltív alatt falat építettek. így két helyiség alakult ki, s középre ajtót helyeztek a falba; így lett a külső, az udvar felőli részből előszoba. Innen nyílt továbbra is a két szoba ajtaja. A belső rész pedig továbbra is konyhaként szolgált. A konyhai részen a szomszéd telke felé eső falon nyílást vágtak az ablak részére. Ha az így kialakított szabadkéményes konyhánál az utca felé esett a szobából leválasztott (élés-) kamra, a ház utcai homlokzatán helyeztek el ablakot. S így lett a ház utca felöli részén három ablak. Egyébként az utcai részen levő szobának két ablaka nézett az utcára. Az első szobának általában nem volt az udvari részen ablaka. A hátsó szobának viszont két udvari ablaka volt.