Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Reményi Antal: Az újkori Pula településszerkezetének kialakulása és változásai (1745-2000)

A templommal szembeni oldalon: 59- sz. = 879; 61. sz. = 879; 62. sz. = 585; 63. sz. = 605 (ez utóbbi kettő is egy telek volt) A Kis utca: 44. sz. = 1.904; 53. sz. = 3.805. A ház A beltelek tulajdonképpen két részre oszlik: a mezőgazdaságilag nem műveit udvarra és az attól - a pajtával - elválasztott kertre. Az udvarrészen vannak a lakóházak és az egyéb célokat szolgáló különféle épületek. Szorosabb értelemben: az udvar a telek azon része, amely nem beépített, s az utcával érintkezik, azzal van összeköttetésben. Az udvarok területe négyzetméterben, a mai házszámmal: 18-19. sz. = 641; 72-73. sz. = 713- (Ezek mindegyike fél jobbágytelek is volt) Közös udvarok (vagyis egy egész jobbágytelek): 84. és 83. sz. = 1.358, 12. és 13. sz. = 1.434. A németekkel telepített Veszprém megyei falvak jobbágytelkeire (Vöröstó, Márkó, Veszprémfajsz, Hidegkút és Pula) jellemző az udvart keresztben lezáró, s azt a kerttől elválasztó, az oldalhatárra merőlegesen épített pajta. Az udvar beépítési rendje függött a gazdálkodástól, s meghatározó volt a féltelkekre osztás utáni helyzet. A negyven félre osztott valahai húsz jobbágytelken a házak elhelyezése háromféle módon történt. A korábbi húsz telekből hatnak az udvarát nem felezték meg, így maradt meg (két-két háznak) a közös udvar. Napjainkban is közös udvarban állnak a Fő utcában (a Fölső soron) a 12-13., 14-15-, 16-17. és a 25-26. számú (az Alsó soron) a 79-80., a 83-84. számú házak. Ez esetben a két lakóház egymás végében, egymással egybeépítve a keleti telekhatáron épült fel. A jobbágytelkek (s az udvar) tényleges kettéosztása esetén a lakóház elhelyezése kétféle módon valósult meg; mégpedig a lakóházat a megosztott (felezett) telek egyik oldalhatárán helyezték el, vagy a korábbi egész telket felező közös, új telekhatárra a két házat egymás után, de egymáshoz építve. Ez esetben a két ház mindegyike más-más irányba nézett, azaz más-más oldalról volt a bejárat. Az így, vagyis a közös felező telekhatárra egymás mögé- elé rakott házak esetében nincs egységes elhelyezési, építési gyakorlat a faluban. Mégpedig abban van az eltérés, hogy az utcával közvetlenül érintkező ház vagy a keleti vagy a nyugati oldalhatáron áll, s a „hátsó" ház pedig ennek ép az ellenkező oldalán.