Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Reményi Antal: Az újkori Pula településszerkezetének kialakulása és változásai (1745-2000)

Az egyes telkek eltérő méretére nincs igazi magyarázat. Talán azt lehetne felhozni, hogy az eredeti kijelölésnél, kimérésnél követtek el valami nem szándékos tévedést. Arra is kell gondolnunk, hogy a 18 század közepén milyen is volt akkor egy „geometra" műszerkészlete. Az sem zárható ki, hogy voltak „éhesebb" szomszédok, s a szerzési vágy meg a tényleges tett, az évenkénti fél barázda bizony két évszázad alatt jelentős eltérést eredményezett. Az eredeti, vagyis 1858-ban rögzített telekméretek csupán két esetben változtak hivatalosan. Két tulajdonos kényszerült a telek egy kisebb részét eladni. így bővült a Fő utca 68. és 70. mai házszámú házak telke. A 20. század elejéről van adat a valamikori fél jobbágytelkek további felezésére, a fertályok (negyed telek) létrejöttére. A községben a 20. század elejétől negyed telkes (belsőtelek) volt a (mai számozás szerint): 18-19-, 68., 72-73-, 79-, 80., 87-88. számú ház. (Ez valaha mind fél jobbágytelek volt) Külön is említést érdemel, hogy a 79- és 80. számú ház úgynevezett közös udvarban voltak, s mind a két ház (és a telek is) tovább osztódott. így ebben az udvarban négy „fertál-heles" (fertályhelyes) gazda lakott a családjával. A 68. számú ház még a második világháború előtt, de a többi is a 20. század végéig (nem egyszerre mind), de egy gazdáé lett. A falu zsellértelkeinek is megvan a maguk története. Az 1745- évi telepítési szerződésben olvasható: „Ha pedigh valamely Szegény Szerű emberek zsellér képen kívánnának közikben lakóul menni, az ollyanok is közüllek (,) vélek leendő képes fizetéseért az szolgálatért meg fognak maradhatni". Ez a szerződés 11. pontja. A zsellérek által lakott fundusok és házak is feleződtek, osztódtak. Ennek pontos idejéről (ma még) nem áll rendelkezésre pontos adat. Az azonban bizonyos, hogy a 20. században, ill. annak elejétől a mai 3-4., 62. és 63-, valamint a 90-91- számú házak, telkek már megosztottak voltak. S a 20. század végére is fennmaradt ez az állapot. Csupán a 3-4. számú van ma egy család tulajdonában. Tudott, hogy a zselléreknek nem volt külterületi szántójuk, sem rétjük, sem erdőrészük. Annak ellenére, hogy a házas zselléreknek telkei esetenként nagyobbak voltak a jobbágyteleknél. A zsellérek a „maguk" telkén gazdálkodtak, s a földesúr Esterházyak birtokán végzett munka fejében (kapálás, kaszálás, aratás, stb.) részesültek juttatásokban. Ez az állapot a jobbágyfelszabadítás után is jó ideig (1945-ig) fennállt. Néhány zsellértelek nagysága négyzetméterben, a mai házszámmal: Fő utca: 1. sz. = 1.573; 3-4. sz. = 8.094 (valaha két telek), 8. sz. = 7.396; 90. sz. = 1.334; 91- sz. = 965 (ez utóbbi kettő egy telek volt), 93- sz = 2.140; 94. sz. = 3.434 (az Alsó faluvégén az utolsó)