Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Klamár Zoltán: Az etnikumcsere problémái az építészeti örökség megőrzésében, revitalizációjában - szerémségi (Szerbia és Montenegró) magyar példák: Maradék, Starinca, Dobradó (1)
tatásból, hanem politikai nyomásra - horvátországi szerbekkel cseréltek házat, birtokot. A beköltözők egy része a faluban lévő lakatlan házakat vette meg, a magyar és a szerb tulajdonosoktól. A lakosságcsere folyamatának voltak meglehetősen szélsőséges megnyilvánulásai is. A törzsökös magyarságot zaklatták, ugyanis szerették volna, ha ez az etnikum, a horvátok többségéhez hasonlóan kiköltözik a faluból. Szerencsére a politikai helyzet átrendeződése ezt már nem tette lehetővé. A 20. század folyamán, bármennyire furcsa is, de a Szerémség demográfiai tényezői között a magyar etnikum tekinthető a legstabilabbnak. Az épített örökség megőrzése szempontjából a fenti megállapítás mégsem nyugtathatja meg a kutatót, ugyanis az elöregedő, kihaló lakosság helyébe érkezők nem igazán tudtak mit kezdeni a tulajdonukba kerülő, esetenként majd százötven, kétszáz éves épületekkel. Kulturális határok és az épített örökség térbeliségének kérdése A vizsgált terület, melynek három falujában kezdődött kutatás 11 , egy sajátos térség mely - évszázadok óta - kulturális kontaktzóna. 12 Voltaképpen ez az a terület - a Duna és a Száva által határolt -, mely a legdélebbi magyar megtelepedés vidéke, ugyanakkor azt is el kell mondani vele kapcsolatban, hogy a magyarság az elmúlt évszázadok folyamán nem tudta a vidék etnikai térszerkezetét kizárólagosan a maga javára átalakítani. így a Szerémség, a magyar etnikum szempontjából megmaradt etnikai kontaktzónának, ahol meglehetősen tarka néprajzi és vallási együttélés színezi a kulturális javak cseréjét. A vidék ugyanis az ortodoxia törésvonalán fekszik. Ennek köszönhetően nem csak különböző nyelvű, hanem más-más vallási hagyományú az itt élő lakosság. Az etnoszféra térbelisége lényegében csak a szerb népelem tekintetében mondható homogénnek, míg a horvát, szlovák és a magyar népelem esetében szétszórt, vagy inkább sporadikus. 13 Az érintkező övezetet a 20. század végére elhagyta a nyelvhatár. A kulturális különbségek az épített környezetben nem jelentkeznek olyan mértékben, hogy külső jegyek alapján beszélhetnénk külön szerb, horvát, szlovák és magyar népi építészetről. A három falu, Maradék, Starinca, Dobradó telekelrendezése követi a térszínforma változásait, ugyanakkor utcás, szalagtelkes szerkezetű. Lényegében ezek a falvak alföldi utcaképet mutatnak. Az alföldi, középmagyar házvidék területéhez sorolható épületek 11. 2001-ben indult monografikus igényű kutatás e tanulmány szerzó'jének vezetésével a térségben, melynek célja a kulturális kontaktzóna vizsgálata, így többek között vizsgálat tárgyát képezi a népi építészet objektum együttese is. 12. Paládi-Kovács 1984: 62-63. 13. Voigt 1984: 78.
