Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Klamár Zoltán: Az etnikumcsere problémái az építészeti örökség megőrzésében, revitalizációjában - szerémségi (Szerbia és Montenegró) magyar példák: Maradék, Starinca, Dobradó (1)
A vidék etnikai térszerkezetéről, a hagyományok gyökereiről A történelmi Szerémség térbeli határai többször változtak a századok folyamán, a Duna és a Száva folyók határolta táj magyar lakosságát a török hódoltság alatt veszítette el, ám hozzá kell tenni, hogy a szájhagyományban megmaradt a hódoltságot túlélő lakosság emléke, 2 ami arra enged következtetni, hogy a magyar etnikum, ha nem is tömegesen, de elemeiben túlélhette a hódoltság korát. A magyar etnikum túlélési esélyeit kutatva, vissza kell utalnunk a múló időben a 18. század közepén történtekre, ugyanis ekkor cserélték el a magyar rendek e területet a Muraközért és Fiume városáért. 3 így azután a hódoltságot túlélő erdővégi, bingulai, ürögi, maradéki magyarság horvát impérium alá került. Az új földesurak, a rumai járásban Pejacsevich György, az ürögi, sidi és újlaki járásban Odeschalchi Líviusz, a vukovári és tovarniki járásban Eitz gróf alakították saját telepítéspolitikával az etnikai viszonyokat. 4 A fentiek ismeretében nem kell csodálkozni azon, hogy a vidékre nagy tömegben érkeztek szerbek, horvátok és inkább szórványosan németek, magyarok, szlovákok. Fényes Elek szerint 1830-ban a Szerémségben 61695 szerb/rác, 30170 sokác/horvát, 2000 magyar, 1600 német/sváb, 400 orosz/rutén, 500 szlovák/tót és 78 zsidó élt. 5 A magyarság tömeges bevándorlása a határőrvidék kései, 1868-as feloszlatása után indult meg, ugyanis az előjogaikat elvesztett szerb határőrök, birtokaikat eladva igyekeztek Szerbiába költözni. így a jó minőségű szerémségi termőföldeket igen olcsón adták el. Ennek a folyamatnak köszönhetően keletkeztek a Száva mentén ma is meglévő zöldségtermesztő falvak: Herkóca, Nyékinca, Platics, Vogány. A Fruskagora déli oldalán, a filoxéra kipusztította szőlők helyén lévő egyházi birtokokat kisebb parcellákra bontva adták el a hegyvidék kolostorai. így gyarapodhatott Satrinca és Maradék határa. 6 A gyarapodó magyarság harmadik vonulatát a nagybirtokokra érkező cselédség adta, később pedig a tőkét gyűjtött cselédség a magyar falvakat erősítette a lassú beköltözéssel. A Szerémség déli peremvidékére zalai, somogyi, baranyai, vagyis dunántúli magyarság érkezett. A vidék északi részére a Bácskából, Topolyáról, Kishegyesről, Temerinből, Mohóiról, Péterrévéről, Kúláról, Cservenkáról, Bácsföldvárról, Madarasról, Vaskútról, Bácsalmásról, Kiskunhalasról érkeztek tömegesen, de jöttek Csongrád megyéből is magyar lakosok 7 . 2. Égető 1990: 993. Égető 1990: 90. 4. Égető 1990: 90-91. 5. Fényes 1836-1840: 50. 6. Égető 1990: 94-95. 7. Égető 1990: 96.
