Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Schleicher Vera: Haza-történet. Egy kitelepített család házzal kapcsolatos életstratégiája
korábban gazdasszonya volt, mivel azonban ezt az eseményt gazdasszonyi minőségében nem élhette át, ez nem jelentett lényegi változást a jogfosztottság előző két szakaszához képest. (,Az bántotta mindig, hogy nincs házunk [azaz: hogy nincs a nevükön a ház]! És nincs földünk! Nem tudtunk megtermelni magunknak még egy petrezselymet sem!" [a kertek ugyanis nem tartoztak a belsőséghez, így az elkobozott földdel együtt elvesztek. A pajta mögötti rész 1955-ben, a korábbi állapotoknak megfelelően csak gyümölcsös volt, így valóban: ebben az időszakban az egyetlen megművelhető földdarab a virágoskert volt.]. A ház tehát, mivel nem volt többé azonos magával a gazdasággal, puszta díszletté vált, melynek ismerős kulisszái között Grób Antalné hátralévő éveit leélte. Ennek az ellentmondásnak a tragikumát érezhette át lánya, amikor halálos ágyán, négy évvel azelőtt, hogy az adásvételi szerződést valóban megkötötték volna, azt hazudta édesanyjának, hogy sikerült megszereznie a ház tulajdonjogát, amelyről egyébiránt a haldokló mindjárt rendelkezett is. A harmadik szereplő, Grób Erzsébet viszonyulása a házhoz, más okokból ugyan, de hasonló volt édesanyjáéhoz: bár az otthon a szülőháza volt, de egyben az a ház is, ahonnan nyolc éves kisfiát eltemette, és ahová férjét hiába várta vissza. Az életét döntően meghatározó tragikus események után, sorsába beletörődve, a munkába és az intenzív vallásgyakorlatba menekült, amelynek színtere - némi túlzással - lényegében közömbös volt számára. Az egyetlen családtag tehát, akinek a ház visszaszerzésére meghatározó ambíciói irányultak, Grób Anna volt. Hibás magyarsággal, ám rendkívül szenvedélyesen és plasztikusan előadott élettörténete mintegy húsz oldalnyi szövegének valamint a családi fotók és az általam készített fényképek elemzésével próbálom meg bemutatni ezeket az ambíciókat 12 . Az érzelmileg rendkívül színes (dalbetétekkel kísért) élettörténet az általam megfogalmazott problémát illetően közvetlen fogódzókkal nem szolgál. A szöveg elemzésével azonban kirajzolódik néhány végletekig kisarkított ellentétpár, amelyek a teret és az időt egyaránt megosztják, s amelyekre az élettörténet felfűzhető. Ezen ellentétek között keletkező feszültség kiegyenlítése jelenti Grób Anna cselekedeteinek célját és ezáltal az események mozgatórugóit. A legfontosabb térbeli ellentétpár a kint és a bent. A kitelepítést Grób Anna éppen úgy élte meg, mint a Németországba került falubéliek. Az események megnevezésére a hivatalos magyar terminológiát, a betelepítés analógiájára megalkotott „kitelepítés" szót használja (svábul és magyarul egyaránt). Azonban a kifejezés tartalma értelmezésében a 12. A Máhig-házaspárt 2004. márciusában kerestem föl először Mészáros Veronika kollegámmal, hogy az IHM-ITP 2/D pályázat keretében nemzetiségi témájú családi fényképeket archiváljunk. Az archív fotók a család hozzájárulásával a Laczkó Dezső Múzeum Nemzetiségi Fotótárába kerültek. (www.vmmuzeum.hu)
