Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Schleicher Vera: Haza-történet. Egy kitelepített család házzal kapcsolatos életstratégiája
farkasgyepűi majorját jelölte ki új otthonul a Gannát színmagyar modell-falunak 9 kiszemelő hatóság. A lyukas zsúptetejű, földes padlós kis cselédház igen szűkös otthonnak bizonyult, hiszen egyetlen szobájába tizenöten költöztek be: Gróbékon kívül az 1947-ben megházasodott Anna férjének családja nagyamamástól valamint húga, és annak férje, akivel egy hete volt házas, és annak anyósa. A kis konyhában özv. Grób Antalné főzött a három család számára. Négy évig tartott a család történetének ez a korszaka, amelyben az ekkor 55 éves Gróbnénak és a fiataloknak eddigi életformájukban tökéletesen ismeretlen jelenségekkel és fogalmakkal kellett megismerkedniük. 1951-ben a család tagjai - Ganna régi és új lakói közül elsőként - önként beléptek az alakuló tsz-be, nevetség, sőt megvetés tárgyává válva ezzel. Cserébe viszont visszaköltözhettek a faluba, pontosabban annak nagygannai részébe. Dacára annak, hogy a ház jó állapotú és tágas volt, s végre elérhető közelségben állt a farkasgyepűi évek alatt olyannyira hiányolt templomhoz és az útszéli keresztekhez 10 , a család célja továbbra is a kisgannai Grób-ház visszaszerzése maradt, amelytől immár mindössze a két falu határát jelző patak választotta el őket. A fáradtságot nem kímélő kuporgatás és a tanácsnál valamint a ház felvidéki származású lakóinál való kilincselés két év múlva járt sikerrel. A felvidéki család a cserébe ugyan nem egyezett bele, de kihasználva a lehetőséget, hogy közelebb kerülhet szülőföldjéhez, váratlanul Gödre költözött. Gróbék tehát 1955-ben visszaköltözhettek a szülői házba, amelynek tulajdonjogát azonban nem sikerült megszerezniük. A bizonytalanság ellenére apróbb javításokat végeztek a régiúj otthonon: kicseréltek néhány öreg ajtót és ablakot, és a régi fakapu helyére nagyméretű, hivalkodó kovácsoltvas kaput emeltek. Tíz év telt el ebben a bizonytalanságban, míg 1965 karácsonyán a gannai plébános hathatós közvetítésével és egy jelentős pénzösszeg átadásával Grób Anna férje, Máhig János Gödön aláírhatta az adásvételi szerződést. Egy év sem telt el azonban a következő fordulatig. 1966. december 8-án, a Mária napi litániára menet Grób Anna kikészítette az asztalra a saját kezűleg rajzolt immár sokadik alaprajzot, hogy rávegye a tsz-műszakból hazatérő férjét dédelgetett álmának megvalósítására: egy új ház építésére. A tervrajz ezúttal meggyőző volt, s a következő évben föl is épült az a 10x13 méteres, közel négyzet alaprajzú új lakóház, amelyben azóta is lakik a házaspár, annyi változtatással, hogy a 70-es években - máig egyedüliként Kisgannán - tetőtérrel is bővítették az ún. „kockaházat". Eddig a történet, amely főbb fordulataiban - mint jeleztem - úgyszólván hétköznapi: párhuzamait, a kényszerűségből elhagyott szülői ház visszaszerzésére irányuló törekvések 9. Az új, magyar nemzetiségű lakók Borsod megyéből és a szomszédos Kúpról érkeztek. Koller 1999: 136. 10. „és addig is mindig hazajártunk. Jöttünk át a hegyen, Németbányán át, mentünk a templomba, minden áldott vasárnap" (Máhig Jánosné, 2004. szeptember)
