Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Schleicher Vera: Haza-történet. Egy kitelepített család házzal kapcsolatos életstratégiája

csúcsfalas homlokzatot ún. sátortetővel az utcafront felől, cserélte le a szalmatetőt eternitpalára, és burkolta le az zddigfóldes szobákat kővel vagy hajópadlóval. A család Ezek közé az újító szellemű polgárok közé tartozott a kisgannai Grób Antal (sz. 1874), aki a családi birtok örököseként, két testvérét kifizetve gazdálkodott a 30 hold földön és a kis szőlőben. Nem csak a falu leggazdagabb, de legmegbecsültebb lakói közé is tartozott, akinek halála 1947-ben a kitelepítés - a rettegés és bujkálás, majd a csomagolás - felfokozott időszakában is őszintén megrendítette a gannaiakat. A rendkívüli szorgalmáról és ügyes kezéről ismert Grób Antal újító szelleme - a korszak parasztpolgári lakóházait általában jellemző korszerűsítési törekvéseken túl - apróbb, a faluban divatot teremtő kezdeményezésekben is megnyilvánult. Ezek közé tartozott a saját tervezésű és építésű hombár, az esztergált gombdíszekkel csinosított mennyezeti gerenda, a ház utca felőli lábazatának flaszterkövekkel való kirakása vagy a villany bevezetése, amelyre a faluban szintén elsőként vállalkozott 1936-ban. A család megpróbáltatásai a háború éveiben kezdődtek: a mozgósítás első napjaiban behívták Grób Antal nagyobbik lányának, Elizabetnek (1920-1988) férjét, akinek halálhíre 1945-ben érkezett. A tanító által tehetségesnek tartott kisebbik lányt, Annát apja nem taníttathatta tovább, mert a szolgalegények katonai szolgálata miatt a gazdasági munkákban csak rá, illetve nagyobbik lányára és feleségére számíthatott az idős családfő. A háború befejeztével kezdődő kitelepítés három szakaszban zajlott le Gannán. 1946ban 108 családot Németország amerikaiak által megszállt zónájába, majd 1947-ben 20 családot Szászországba, a szovjet zónába telepítettek.

7 Mindössze 7 család maradt Gannán, köztük Gróbék, akik időközben eltemették Elizabeth kisfiát és a családfőt is: azt a Grób Antalt, aki az 194l-es népszámlálás alkalmával családja számára ismeretlen okokból magyarnak vallotta, illetve lánya szerint „hazudta" magát.

8 Ez azonban csak ideig-óráig óvta meg a családot. 1948-ban, nem sokkal azelőtt, hogy a Neureutba került rokonok és volt szomszédok a Marshall-terv támogatásával első otthonaikat kezdték építeni új hazájukban, egy kivételével a még Gannán maradt sváb lakosoknak is el kellett hagyniuk házaikat. Négy családot falun belül helyeztek el, Gróbék számára viszont a veszprémi püspökség 7. Ganna község monográfiája 1955: 12; Meszlényi 2003: 7. 8. kérdezték: anyanyelvük? Hát persze azt mondták: német. Az én édesapám meg azt mondta: magyar. Meg a férjem apja is. De hát hazudtak, mert még most is rosszul beszélek magyart! Apám még kevesebbet beszélt magyarul, mint én, de mégis magyarnak számította magát. " (Máhig Jánosné, 2004. március)