Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Schleicher Vera: Haza-történet. Egy kitelepített család házzal kapcsolatos életstratégiája

nak: Nagyganna és Kisganna az idősebb lakók tudatában és szóhasználatában a mai napig különálló faluként létezik.

2 A két Ganna története szorosan összekapcsolódik a szomszédos Döbröntéével is. A szövevényes házassági-rokonsági kapcsolatok, a homogén szokásrendszer, viselet és a dialektus egyezése

3 jelzi a három település (1946-ig) tisztán német nemzetiségű lakóinak szoros egységét és egymásrautaltságát. A három település lakói a 18. században érkeztek az Esterházyak pusztájaként szolgáló tájékra Baden területéről; a legkésőbb Kisganna települt be, az 1750-es években. A két Ganna lakossága ekkor többségében német, s a 15%-nyi magyar, illetve Ausztriából érkezett horvát népesség is mintegy 100 év alatt teljesen elnémetesedett.

4 Ugyanez mondható el a későbben ide települt egy-egy magyar családra is. így 1946-ra, a kitelepítés évére mindkét (addigra már hivatalosan egyesült) Ganna homogén katolikus német közösségnek számított, amelynek nyugodalmas hétköznapjait sem nemzetiségi, sem vallási konfliktusok nem borzolták. A két település közül Nagygannát jellemezték említésre méltó népmozgalmi események. Kisganna lakosságszáma a 19-20. században szinte változatlan volt: a kitelepítéskor 33 ház állt egyetlen utcájában.

5 Milyenek voltak ezek a házak? 1946-ban állt még öt az ún. telepesházak közül, amelyek a 18. századi állapotokat idézték. Egyszerű kivitelű, vert falú, szalmatetős, földes padlójú kis házak voltak ezek, amelyekben egy tető alatt kapott helyet a lakótér, a kamra és a tehénistálló. Némelyikhez keskeny veranda is tartozott, amelyet egyszerű faoszlopok tartottak. Hasonló telepesházak alkották az utcaképet a 18. századtól egészen a 19- század második feléig. Ekkor épültek azok a szélesebb és mintegy 20 méter hosszú csúcsfalas, zsúppal fedett kőházak, amelyek pala-, illetve cseréptetős változatban ma is meghatározó építészeti elemei a kisgannai utcának. Két szoba, konyha, kamra alkotta a lakóházat, amelyet szemben gabonás kamura, az udvar hátsó végében szintén kőből épített ólak, istállók és a telket keresztben lezáró pajta egészített ki. E házak leghivalkodóbb építészeti jegye a - külföldre került gannaiakban a mai napig nosztalgikus vágyódást ébresztő - kőoszlopokon nyugvó boltíves tornác volt, helyi dialektusban: agren.

6 A következő építészeti korszak az 1920-as évektől számítható, ez azonban már nem jelentett tömeges átépítési hullámot: mindössze néhány tehetősebb gazda váltotta ki a 2. A két falut 300 méter választotta el egymástól, de a határul szolgáló Bittva patakra csak 1933-ban építettek hidat. Ganna község monográfiája 1955: 2. 3. Koller 1999: 15. 4. A „kwbotok" (horvátok) Stájerországból és Nyugat-Magyarországról érkeztek, míg a „svábok" Bajorországból. Ganna község monográfiája 1955: 11; Koller 1999: 26; Meszlényi 2003: 16. 5. Koller 1999: 47. 6. Koller 1999: 32-33.