Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Kövesdi Mónika: „Zarándokkápolnák" (Vértestolna és Tardos)

is épült. A templom felett a 18. században barokk Kálvária-szoborcsoportot emeltek, a hozzá vezető stációk az 1930-as években készültek el. A templom alatti tisztáson a szentkút mellett lourdes-i barlang létesült szabadtéri oltárral. A nagy hatósugarú búcsújáró helyre nyugat-délnyugati irányból a Gerecse hegyi útjain érkeztek ide a processziók. (Csak ezt vizsgáltuk, ez OTKA témánk gyűjtőterülete.) A közeli községekből (Tardos, Tolna, Agostyán, Baj, légvonalban 10-15 km) gyalog jöttek a hívek, valószínűleg azokon az ösvényeken, amelyek országos túraútvonalként ma is jelzettek turistatérképeken. A Bajról, Agostyánból és Vértestolnáról induló búcsújáró útvonalak Tardoson futottak össze. A bajiak már szombaton reggel, a mise után elindultak, és (tekintettel a terepviszonyokra) estére érkeztek meg Szentkeresztre. A búcsújárókat a szőlőhegyi keresztig illetve a határszél egy bizonyos pontjáig kísérték az otthon maradók, majd ugyanitt fogadták őket vasárnap délután. Vértestolna és Tardos esetében a búcsújárás alkalmával a falu végén épített kápolnánál búcsúzott el a processzió a kísérettől, a gyermekektől és az otthon maradó családtagoktól, és a fogadás szertartása is itt zajlott le másnap. A Gerecsében, vagyis a Szentkeresztet gyalog megjáró zarándoklatok területén több ilyen kápolna létezéséről nem tudunk. (A környék egyetlen további kápolnája, Tarján község takaros Rózsafüzér Királynéja-kápolnája kívül esik a zarándoklat útvonalán, s így e helyen, a búcsújárások során épített kápolnák körében nem tárgyaljuk.) A kisméretű kápolnákra, Tardos és Tolna kápolnáira a szakrális kisemlékeket célzó gyűjtőúton figyeltünk fel. Elhelyezkedésük a faluvégén szokásos keresztekéhez hasonló: a falu házain kívül, az út mentén állnak, első látásra ugyanazzal a céllal, mint a keresztek. Adatközlőink visszaemlékezései tették egyértelművé, hogy a kápolnácskák az útszéli kereszteknél többet jelentenek, mert ezeket a kápolnákat a szentkereszti búcsújárások alkalmával használták, liturgikus szerepük volt a búcsújárás majd két napos szertartása során. Azt a feltételezést, hogy a kápolnácskák eredetileg is a búcsújárások végett épültek fel, sőt kizárólag azoknak az érdekében, az elhelyezkedésük bizonyítja, hiszen nem egyszerűen (valamelyik szempontból fontos) útvonalak, hanem a zarándokút mentén állnak. A vértestolnai kápolna 1812-ben épült. Ekkor már jó ideje övezte tisztelet a szentkereszti búcsújáró helyet, hiszen 1790-ben már említik híres, nagy búcsúját, és ott tartott magyar, német és szlovák nyelvű miséket. Joggal gondolhatunk arra, hogy az egyre elterjedtebb, mind népszerűbbé váló szentkereszti búcsújárást végzőkhöz kötődik a kápolnácskák alapítása és építése. A címben említett „zarándokkápolna" kifejezés nem hivatalos terminus technicusa, csupán hangulatkeltő epitetonja ennek a ritka építménytípusnak. A zarándokkápolna tulajdonképpen átmenet a szakrális kisemlék és a kápolna méretű Isten háza között. Mérete olyan kicsi, hogy éppenséggel egy személy (az ornátusba öltözött pap) számára elegendő