Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban
mazó telepítés sem. Az 18. század első felében saját birtokaikról telepítettek át puszta telkekre lakosokat, másrészt pedig az ifjabb fraknói ág birtokai között zajlott bizonyos telepítési tevékenység. 16 Máskor a birtokukban lévő, de más uradalomhoz tartozó falvakból telepítettek lakosokat, illetőleg néhány esetben arra is találunk adatot, hogy az Esterházy család más tagjainak birtokáról, elsősorban az Esterházyak idősebb fraknói ágának hercegi uradalmából telepítettek át jobbágyokat. így történt ez a Veszprém megyei Bakonygyirót 17l4-es, Bakonyszűcs 1736-os, Fenyőfő 1737-es, Bakonyszentiván 1744-es megszállásakor 17 , amikor Alsó-Ausztriából származó szabadmenetelű jobbágyokkal telepítették be a faluhelyet, vagy Lókút és Ácsteszér puszták megszállásakor, ahová ugyancsak német telepeseket hoztak a 18. század második felében. Kapcsolataira jellemző, hogy például a gyümölcs és zöldségtermelő Bakonygyirótnak a monarchia idején is gyümölcsszállító joga volt a bécsi udvarba, ahol keresett áru volt a gyiróti illatos barack. A német birodalomból történő szervezett telepítések az 1750-es évektől kezdődtek és szervezettségére jellemző, hogy igen gyorsan, gyakorlatilag 15 év alatt települtek be a német lakosok mindazon helységekbe, amelyek az uradalom területén feküdtek (többek között Bakonyszentlászló 18 és Hidegkút 19 ). A pápai uradalom 18. századi birtokosai: Esterházy Ferenc (1683-1754) és fiai ifj. Ferenc (1725-1785) főkancellár valamint Károly (1725-1799) egri püspök meghatározó egyéniségek voltak mind az uradalom megszervezésének munkájában, mind a településeken folyó építkezések irányításában. Apró részletekig figyelemmel kísérték a mesterek kiválasztását és letelepítését, a mintaképek meghonosítását az uradalom hatókörében, meghatározva így nem csak a gazdasági épületek, de a templomok és a szabadban álló szakrális kisemlékek stílusát és jellegét. 20 Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a betelepülést követően egészen a 19. század elejéig rendkívül erős volt a belső népességmozgás. Csak néhány példát említve: a városlődiek kirajzása figyelhető meg Márkó, majd Gyulafirátot felé, a vöröstói és németbarnagi telepesek voltak a tótvázsonyi és nagyvázsonyi németek ősei, vagy például Olaszfalu bocsátott ki jelentősebb népességet Sóly, Vörösberény, később az Előszállási-uradalom irányába. 16. Fülöp 1994: 225-238. 17. Ny. Nagy 2000: 177., 17918. Lenkefi 1996: 79. 19. Hidegkuti-Hudi 1987: 89-92. 20. CS. Dobrovitsl983: 16-29.
