Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban

A zirci apát és a falvakban szolgáló szerzetesek egészen a 19. század első feléig a hívekhez hasonló, német anyanyelvű, német érzelmű lelkipásztorok voltak, hiszen Zirc visszaszerzését a ciszterci rendnek az Alsó-Ausztriában fekvő, nagy múltú ciszterci monostornak, Lilienfeldnek köszönheti, majd az anyakolostor 114 esztendőn át a PoroszSziléziában fekvő Heinrichau lett. A rend sokáig nem is vett fel magyar novíciusokat, az új rendtagok német nyelvterületről érkeztek. Érthető tehát az a támogató tolerancia, amellyel a lelki gondozásuk alatt álló németek kálváriaépítő tevékenységét szemlélték. Amikor viszont az apát határozta meg a keresztút programját - mint Nagytevelen - az egyház hivatalos álláspontjához, a 14 stációs formához ragaszkodott.

11 (2. kép) Zichy birtokon települt Vöröstó és Németbarnag, az Ányos-család birtokán Veszprémfajsz melynek német anyanyelvű, katolikus lakossága már az 1730-as években megépítette templomát és áldozott a kálvária megépítésére is. Tudjuk, hogy a ciszterek birtokaikra Sziléziából, valamint Dél-Németországból, Westfáliából és Passau környékéről hoztak telepeseket. Sziléziából különösen szívesen fogadták a kőfaragókat, kőműveseket. A Zichy-család részben felvidéki birtokairól származó magyar és szlovák lakosokkal telepítette be palotai uradalma elhagyott faluhelyeit, nagyvázsonyi uradalmába viszont a francia-svájci-német háromszögből, Billigheim környékéről, valamint Elzász déli részéről,

12 a hagyomány szerint Svájcból

13 és Schwarzwaldból

14 toborzott telepeseket. A két falu a környék legmódosabb német településeivé váltak, melynek alapját a szőlőművelés és a Stájerországba irányuló borkereskedelem alapozta meg. A borért cserébe visszafelé épületfát hoztak, amely az építkezésükben és tárgyi kultúrájukban is nyomot hagyott.

15 Az Esterházy uradalom Veszprém megyei telepes falvainak döntő többsége a birodalomból szerezte új lakosait, de nem elhanyagolható az országon belüli vidékekről szárit. Nagytevelen 1770 és 1775 között a templommal együtt és azzal egységben épült meg a kálvária. A templom tervezője Fellner Jakab a templom épületével egységben, annak lezárásaként tervezi meg a magas kőkerítést, abban kialakítva a stációfülkéket. Ezekbe kerülnek a festett falképek, amelyeket Polinger Ignác pápai festő készített, aki az oltárok körül lévő falfestményeket is festette. Aggházy 1937: 30. és 48-49. 12. Magyar Országos Levéltár, P 707 Zichy család levéltára 70 et A. nr. 2. 1724. évi telepítési szerződés. 13. Ny. Nagy 2000: 140. 14. Veszprém Megyei Levéltár, Veszprémi járás főszolgabírájának iratai (VEML IV. 403/a), Közigazgatási adattár 1925. 15. H. Csukás 1987: 654., Márkusné 2005: 4-5.