Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban

Koller Ignác (1762-1773) az alkotásban Padányi Bíró Márton méltó utóda, szellemiségének folytatója volt. Felkarolta a német iparosokat, többek között Fellner Jakab tatai mestert, akinek nevéhez fűződik a veszprémi püspöki palota (1765-1773 között) és több várbeli épület valamint a nagyteveli templom és kálvária építése. Segítségével került Veszprémbe a városlődi, majd márkói Tümmler család több jeles tagja (György és Henrik), akik a vár műszaki berendezéseinek (többek között a várbeli vízvezeték) megépítésében jeleskedtek.

4 Támogatásával a vallási társulatok 1780 táján már az egész egyházmegyét „behálózták" és nemcsak számuk figyelemre méltó, de sokféleségük is vetekszik a szomszédos osztrák területeken működő társulatokéval.

5 A veszprémi püspökök viszonya az egyházi liturgián kívül eső vallási szokásokhoz csak a 19. század elején változott meg, amikor egyre jobban igyekeztek ellenőrzésük alá vonni és a templom falai közé szorítani a népi ájtatosságok ezen formáit.

6 A zirci ciszterciták birtokán illetve plébániáján hét kálvária épült, a 18. század végén Nagytevelen és Magyarpolányban, a 19. században Zircen, Porván, Sólyon és Olaszfaluban, és valamint a 20. század első felében Bakonynánán. Az apátság 1699 és 1752 között többségében katolikus németeket telepített birtokaira, az anyakolostor vidékéről Sziléziából, valamint Dél-Németországból, Westfáliából és Passau környékéről. Sziléziából különösen azokat a kőfaragókat, kőműveseket fogadták szívesen, akik az ottani gótikus katedrálisok felújításának befejezésével munka nélkül maradtak volna. Zirc telepesei (1718) az anyakönyv bejegyzései szerint „Brandenburgból, Hartkirchenből jöttek - mások Heinrichauból, Hitzingből, Hollenbachból, Iglauból, Koburgból, Landshutból, Linzből, Röchendorfból érkeztek, találunk köztük thüringiait, windischgrätzit, wilhelmsburgit, frankot, svábot, burgundiait..."

7

. Nagytevel pusztát 1718-ban sziléziai, frank, morva iparosokkal és parasztokkal telepítette be az apát.

8 Olaszfalu török hódoltság alatt meggyérült lakosságát az egyháztörténet szerint 1732ben és azt követően „Szilézia, Westfália és Passau vidékéről katolikus németekkel töltötték fel."

9 Polányba 1752-ben érkeztek német telepesek a falu egy addig lakatlan, elkülönülő részébe.

10 4. Lukcsics-Pfeiffer 1933: 125-147. 5. Tüskés-Knapp 2001: 267-297. 6. Korbély György püspök betiltja a kálváriára menő körmeneteket, s a kereszt előtti ájtatosságokat is áttette a templomba. Hermann 1947: 134. 7. Horváth 1930: 170. 8. Lenkefi 1996: 799. Hudi 2004 10. Ekkor kapta megkülönböztető jelzőként a Németpolány nevet. Csak 1899-ben történt meg a két falu egyesítése. Békefi 1896: 396-400, Gulden I. 1866: 667-676.