Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban

(1750-es évek, 1790), a veszprémfajszi (1780-as évek) s csak a leírásokból ismert és később teljesen átépített kislődi, vöröstói, szentjakabfai kálvária. A 19. század első, majd második felében különösen a Bakonyban volt igény Krisztus szenvedéstörténetének megjelenítésére. 1820 és 1840 között épült kálvária Bakonypéterden, Romándon, Bakonygyiróton, Bakonyszentlászlón, Bakonyszentivánon, Fenyőfőn és Porván, az Öreg-Bakony szinte szomszédos német falvaiban, valamint a Bakony szívében Zircen és Bakonybélben, valamint a déli-Bakony peremén Márkon, Gyulafirátóton és a Balaton-felvidéken Hidegkúton és Sólyban. A 19. század második felében épített kálváriát a német anyanyelvű lakosság Ácsteszéren (1852), Olaszfaluban (1870), Bakonyszűcsön (1873), majd a 20. század első felében Lókúton (1914), Bakonynánán (1928-1931) és Bándon (1933).

2 A földesurak telepítési koncepciója, a kálváriát építő népesség származása Ha a kálváriát építő német települések földesurait vizsgáljuk, a veszprémi püspök birtokán épültek a legkorábbi keresztutak, a városok közül Veszprémben és Sümegen, falvai közül Városlődön, Kislődön és Szentjakabfán 1740 és 1780 között. A veszprémi egyházmegye püspökei ebben az időszakban Padányi Bíró Márton és Koller Ignác voltak. Padányi Bíró Márton a veszprémi egyházmegye egyik legnagyobb hatású püspöke (1745-1762) volt. Nevéhez fűződik az egyházmegye birtokainak szívós és kitartó visszaszerzésén túl annak újjászervezése. Földbirtokosként sajátos telepítési koncepciót képviselt: birtokaira - Mainz környékéről és Bajorországból, Regensburg vidékéről - magasan képzett mesterembereket hívott be: üvegfúvókat, vaskohászokat, fametsző molnárokat, építőmestereket, megteremtve így a Veszprém megyei ipar alapjait. Egyházi vezetőként a megye rekatolizációját, a katolikus hit megújítását tartotta legfontosabb feladatának. Újonnan szervezett 87 plébániát, felépített 205 templomot és kápolnát, végiglátogatta az egész egyházmegyét, püspöksége alatt 129 papot nevelt az egyházmegyének. Egész sereg máig élő ájtatosságot honosított meg, köztük a Szentháromság-társulatot, a vele kapcsolatos „Szentest", szorgalmazta a búcsú járásokat és a körmeneteket, támogatta a szabadban álló kálváriák, kápolnák, keresztek állítását, felismerve az egyházművészet érzelmekre ható vonzerejét.

3 2. A vizsgált terület kálváriaépítészetének jellemzőit időrendben haladva, részletesen ismerteti Márkusné 1997: 245-276. 3. Pehm 1934: 138.