Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban

A megye falvaiban viszont csak ott létesült kálvária a 18. század második felétol, egészen a 19. század közepéig (pedig ez idő alatt épült a kálváriák többsége), ahol német nyelvterületről érkező telepesek éltek többségben. A térképen megjelölt kálváriás helyek szinte kijelölik a megye németségének elhelyezkedését a Balaton-felvidéktől az Öreg-Bakonyig. Tehát az igényt egy sajátos szakrális tér megteremtésére és az ott megvalósuló vallásgyakorlatra otthonról hozták az ideérkező telepesek. (1. kép) 1. kép: Veszprém megye kálváriái. Az aláhúzott községek német telepesfalvak A legkorábbi, 18. századi falusi kálváriák megyénkben a Bakonyban Kislődön, Városlődön, Nagytevelen és Magyarpolányban, a Balaton-felvidéken Szentjakabfán, Vöröstón, Barnagon és Veszprémfajszon épültek.

1 Eredeti formájában ma is látható a nagyteveli (1776), a magyarpolányi (1790-es évek), részben átépítve a városlődi (1780), a németbarnagi 1. Szilágyi 1997: 86-93.