Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Lantosné Imre Mária: Szakrális belső- és külső terek a dunántúli német településeken. A hagyomány és a változás

Az 1910-20-as évektől az evangélikus és a református otthonokban a sublót hasonlóan fontos szerepet töltött be a „tiszta szoba" rendjében. Ott tartották a Bibliát és a zsoltáros könyvet. A két utcai ablak közé a falra tükröt függesztettek, amelyet keménycserép tányérok vettek körül. A Dunántúlon Mosón megyében, a nyugati határvidéken, valamint Tolna egyes településein (Gyönk, Szakadat, Mucsi stb.) találunk korábbi példákat a sarkos elrendezésű szobára. Divatja a német településeken különösen a Schwäbische Türkei területén nem vált általánossá. Itt az első szoba utcára néző két ablaka közé állított új típusú bútordarab, a sublót vált az ún. „tiszta szoba", a „Vorderstube", a „Paradestube" szakrális központjává. Rajta és a felette levő falrészen alakították ki a szakrális teret, a képek, szobrok együttesét. A paraszti, iparos és a városi polgári otthonok világában egyaránt kedvelt berendezési darab a 19. század második felétől a német, a magyar és más nemzetiségű csoportoknál felekezettől függetlenül általánosnak mondható. A sublóton álló és fölötte a falra függeszthető feszületek tájilag eltérő, gazdag változataival találkozhatunk. A párosával elhelyezett szobrok, búcsús ajándékok, és a feszület köré szimmetrikusan elrendezett képekkel, a téralakítás formai jegyei a legutóbbi időkig megtartottak hagyományos vonásokat. A fenti példa a németek által épített kápolnák berendezésében mindenütt fellelhető. A sokfelé vizsgált lakásbelső példája alapján feltételezzük, hogy ez lehetett előképe az otthon elhelyezett szakrális tárgyaknak. A több generációs együttélés során, a hosszúházak egymásra fűződő helyiségeiben az idősebbek mindig a hátsó szobákban laktak, ahol a sublót, a bútorok másfajta elrendezésében megtartotta szakrális téralakító funkcióját. így adódhatott, hogy helye bár az oldalfal mentére került, a rajta és a felette levő teret ugyanúgy megkomponálták szimmetrikusan a szentképekkel és egyéb díszítményekkel. Ilyen otthonokat az 1970-es években még lehetett látni, többek között Szederkény, Ófalu, Pári, Mucsi, Kisdorog, Apátvarasd, Tolnamözs, Palotabozsok, Somberek településeken. A Fulda környékéről telepített falvak némelyikében a fali szentképeket színes papírból kivágott virágokkal és csokrokkal díszítették. Ezt a dekorációt minden család maga állította elő. Hímesházán a német nemzetiségi iskola tanára, aki a helybeli tájház múzeumpedagógusa, a helytörténeti foglalkozások keretében ismertette ezt a sajtos hagyományt és megtanította a tanulóknak a papírvirág készítést. A szentképek elrendezésének tradícióit - ahol a magyarok és a németek huzamosabb ideig egymás mellett éltek - a magyarok is átvették. Legjellemzőbb példái a vegyes lakosságú Baranya Hegyhátról és a Völgységből ismertek. A lakások belső terének szakrális formálását ideiglenes, alkalmi események is motiválhatták, ilyen volt a lakodalom, a keresztelő és a haláleset, valamint a karácsonyi ünnep-