Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Lantosné Imre Mária: Szakrális belső- és külső terek a dunántúli német településeken. A hagyomány és a változás

találunk adatokat. Mégis úgy véljük, hogy új környezetükben, vallási szokásaikban őrizhettek eredethelyükről korábbi emlékeket. Feltételezésünket tárgyi bizonyítékok mellett a hagyományok folyamatossága is igazolja. Hazánkban a 18. század végétől, és a 19- század folyamán az életfeltételek stabilizálódásával alakultak ki a német családok végleges otthonai. A kezdetben épített, két- és háromsejtű lakóterekben is feltételezhetjük a szentsarok meglétét, amelyet minden bizonnyal a német nyelvterületről hozott hagyományok alakították. A hazai németek berendezési tárgyait vizsgálva, jóval kisebb számban és szerényebb változatban fordulnak elő szakrális díszítmények. Ezek is többnyire a 19- század második felétől készültek. Térségünkben a festett bútor főleg Baranya és Tolna megyében vált divatossá. A nagyobb falvakban működő asztalosok többnyire ládák, bölcsők és ágyak oldalára festettek improvizált díszítményeket. A többnyire stilizált virágmotívumok között egyik leggyakoribb a ládákon és az ágyak oldalára vagy végére komponált hit-remény-szeretet jelkép, a kereszt, a horgony és a szív. Hasonló festett bútorok az 1970-es években még látható voltak Szakadat, Pári, Kölesd, Gyönk, Ófalu, Bátaapáti településeken. A katolikusok inkább a barna, az evangélikusok a kék alapszínű ládákat vásárolták. Faberakásos, intarziás változatait elvétve inkább a tehetősebb iparosok otthonában kedvelték, főleg az északnyugat-magyarországi, valamint a burgenlandi térségben. Jelentős tárgycsoportot képeztek a családok birtokában lévő varrottas textíliák. A profán és vallásos tematikájú mintaelemeket, előzetesen elkészített mintakendők alapján varrták kender- vagy lenvászon alapanyagra. Előképei a német nyelvterületen, különösen bajor földről ismertek. A keresztszemes és a Holbein-öltés technika régiónkban a német etnikumhoz köthető.

3 Legismertebb motívumok a Mária és Jézus monogram, a monstrancia, a kehely ostyával, a páva (Krisztus jelképe) a kereszt, a horgony, a szív, valamint a Jézust jelképező Bárány a feltámadási zászlóval. Vidékünkön a korai datálású ún. „mirkelt" dísztörölközők nagy része szakrális motívummal készült. Legszebb darabjai Véméndról, Ófaluból valamint Bonyhád környékéről ismertek. Katolikus vidékeken a megszentelődés igénye jegyében szinte minden család otthonában használták a szenteltvíztartót. A szoba ajtaja mellett a falon függött. A vallásos népéletben a szenteltvíz „... az isteni kegyelem jelképe és eszköze".

4 Ennek a lelki tartalom3. Mindkét varrásmód az 1920-as évekig jellemző maradt. A stilizált növényi ornamentikával kombinált szakrális motívumokat piros vagy fekete, ill. sötétkék fonallal varrták a díszlepedők, valamint sublótterítők szélére..