Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Lantosné Imre Mária: Szakrális belső- és külső terek a dunántúli német településeken. A hagyomány és a változás

Nyugat-Európában a 16-17. században, az ellenreformáció idején vált jelentőssé az otthonok szakrális belső terének újrafogalmazása. A vallásfelekezeti ellentéteket is lezáró harmincéves háborút

2 követően indult meg az egyházak újjászerveződése. Nemcsak a világi papság, hanem a szerzetesi közösségek, és a remeteségek is gondot fordítottak a hívek lelki nevelésére. Ennek köszönhetően gazdagodott a hit belső átélése. A barokk kor szellemiségének jegyében ez többféle módon nyilvánult meg, nemcsak a tevékeny szeretet gyakorlásában, hanem az egyént körülvevő vallásos tárgyak sokféleségében, terjesztésében és használatában is. Mindenekelőtt a családi otthonok kialakításában fogalmazódott meg a benne lakók vallási hovatartozása. A kor embere magától értetődőnek tartotta, hogy élete során a környezetében használt, vallásával kapcsolatos tárgyak szakrális oltalmat jelentettek maga és családja számára. Erre vonatkozóan idéznénk néhány olyan példát, amely évszázadokon át előfordult, nemcsak a német nyelvterületen, hanem Európában másutt is. A családi közösség áhítatának helyét többnyire a ház első szobájában az ún. Gute Stubeban, alakították ki, az ajtóval szembeni sarokban. Elnevezése a katolikus bajoroknál, frank vidéken és Ausztriában „Herrgottswinckel", a protestáns svájci kantonokban „Kultecke". Ez a szakrális tér a családok életformájára is hatást gyakorolt, ünnepek alkalmával itt ülték körül az asztalt nemcsak étkezéskor, hanem közös ima alkalomra és bibliaolvasásra is. Az otthonok szakrális tárgy együttesét évszázadok során, a benne lakók lelki igényei alakították, a vásárolt tárgyak mellett az ajándékba kapott darabok meghatározó jelentőségűek voltak. Jelenlétük nem csupán formális dekorációt jelentett, hanem szükség esetén használatot is. A lakószobák berendezési tárgyait: az ágyakat, a bölcsőt, az asztalokat, ládákat és a szekrényeket helyenként szakrális motívumelemekkel díszítették. A festett- vagy faberakással készült bútoroknak e jól elhatárolható stíluscsoportja német nyelvterületen a 18. század elejétől, tájanként gazdag változatokban, különösen a katolikus Schwarzwaldban, a bajor vidéken, valamint Ausztriában terjedt el. A házbelső szakrális terei A magyarországi német lakosság letelepedésének időszakában az egyházlátogatások és a plébániatörténeti leírások többnyire az egyházközségek állapotáról és körülményeiről tudósítottak. A vallásos egyén életéről, a szakrális tárgyakhoz való viszonyáról csak elvétve 2. A harmincéves háború 1618-1648-ig tartott.