Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Szilágyi Anikó: Keresztelési és névadási szokások a Balaton-felvidéki németek körében

áll rendelkezésre: szinte minden apa neve mellett a „katolikus földműves" megjegyzés olvasható, elvétve szerepel egy-egy kovács, szabó, asztalos, molnár vagy kántortanító. A keresztnévadás motivációja A lehetséges motivációk alapján a keresztnévadás lehet kötött vagy szabad.

22 A névadás kötött, ha a szülők a rendelkezésre álló névanyagból valamely közösségi hagyomány, szabály, törvény alapján választanak nevet gyermeküknek; ez lehet a szülők, keresztszülők vagy más családtag neve, ill. történhet hagiologikus módon: a születés napjához közel eső egyházi emléknap szentjének nevét kapja a gyermek. A névadás szabad, ha a szülők az előbbiekben felsorolt kötelezettségekhez nem kötődve választanak nevet gyermeküknek. Az európai népek névadása a 20. századig javarészt kötött volt. A szülők utáni névadás a névadás korai szakaszai óta ismert, gyakori motiváció. A keresztszülők utáni névadás német nyelvterületről, az evangélikus egyház köréből indult, de már a 18. században gyakorivá vált a katolikusok között is. A keresztszülők nevének adása a keresztszülők és a gyermek közötti szoros lelki kapcsolatot volt hivatott jelezni. A martirológiumban szereplő szentek nevének átörökítése a 13-14. századtól kezdve vált egész Európában elterjedtté. A tridenti zsinat döntése (1545-63) alapján az újszülötteknek csak az Újszövetségben szereplő vagy martirológiumi név volt adható. (A reformáció után kialakult a névadás felekezeti megosztottsága: a katolikusoknál még erősebbé vált az újszövetségi és martirológiumi nevekhez való ragaszkodás, míg a protestáns felekezetek névadásában - a katolikusoktól való elkülönülést és a Bibliában való jártasságot bizonyítandó - gyakorivá váltak az ószövetségi nevek.

23 A magyar katolikusok újabb kori névadásáról szólva Hajdú

24 megjegyzi: „[...] sokkal több volt a római katolikus vallásúak által használt férfinevek száma, mint a női neveké és sokkal gyorsabban cserélődtek, változtak, mert nagyobb volt a választék." A tanulmány forrásául szolgáló keresztelési anyakönyvek bejegyzéseiből a névadás következő motivációit lehet megállapítani: az apa ill. a keresztapa nevének átörökítése, néhány esetben ez a kettő egybe is eshet (apa=keresztapa), az apa és a keresztapa nevéből alkotott kettős keresztnév (apa+keresztapa), hagiologikus névadás (közel eső névnap). „Szabadnak" tekintettem a névadást, ha az előző kategóriák egyike sem volt megállapítható. 22. Seibicke 1996. 23. Kunze 2000: 47. 24. Hajdú 2003: 548.