Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Szilágyi Anikó: Keresztelési és névadási szokások a Balaton-felvidéki németek körében

A fiúk névadásában kiemelkedő szerepet kapott a névnaphoz kötődő motiváció (38%), ill. az apa és/vagy a keresztapa utáni névöröklés (összesen 42%). A névadás motivációja FIÚK "SZABAD" 20% névnap A "" T ' 38% M apa+kereszt- <H /7 ^^^Hapa neve apa ^ J 18% 1% keresztapa apa=keresztneve apa 20% 3% 3. táblázat: A fiúk névadásának motivációja Németbarnagon és Vöröstón (1900-1950) A névadás motivációja LÁNYOK névnap anya+keteszt- 13* "SZABAD" anya 1* a nya=k er es ztanya 6% I ^ anya neve keiesztanya —' 16% neve 42% 4. táblázat: A lányok névadásának motivációja Németbarnagon és Vöröstón (1900-1950) A lányoknál a legfőbb névadási indíték a keresztanya nevének átörökítése volt: a keresztanya választása egyben névválasztást is jelentett (42%) - különösen az elsőszülött lányoknál, ha meggondoljuk, hogy a keresztanya neve eleve nem volt minden lánynak adható, hiszen több lánytestvérnek ugyanaz lehetett a keresztanyja. A születéshez közel eső névnapok szerepe a lányok névadásában sokkal kisebb volt, ugyanakkor a fiúkénál valamivel nagyobb arányban kaptak a lányok „szabadon" nevet. Átlagos névterheltség A megkeresztelt gyermekek és a közösségben használt összes keresztnév arányából kiszámítható, hogy átlagosan hány néwiselő jutott egy keresztnévre. Az 5. táblázat azt mutatja, mekkora volt az átlagos névterheltség a németbarnagi és vöröstói németek, ill. (összehasonlításképp) a magyarbarnagi (református) magyarok körében. Mindkét közösségre jellemző, hogy a férfinevek nagyobb választéka ellenére kisebb körből választották ki a fiúk neveit.