Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Csóti Csaba: A kercseligeti németek lakáskultúrája a 20. század közepén egy Somogy megyei levéltári forrás alapján

II. Ingóvagyon 1., Az élő felszerelés felsorolása a A gazdaság felszerelése 2., A holt felszerelés felsorolása b Élelmiszer, termény- és takarmány készlet nemenként és becslés alapján súly szerinti részletezésben, c Házberendezési, ruházati- és egyéb ingóságok. A „d" csoportba sorolt ingóságok felvételét (üzleti és műhely berendezési-, nyersanyagkészlet, áruraktár-leltár) külön íven kellett felvenni, mely ívet csatolták az a „alapleltárhoz". A kitelepítettek vagyonáról készített leltár hitelesítését a község képviselője, a földművelésügyi miniszter megbízottja, az illetékes pénzügyigazgatóság képviselője és az illetékes rendőri szerv kiküldötte látta el kézjegyével. Mint a fentiekből jól látható a témánk szempontjából érdekes tételek a 2/c. pont alatt kerültek felvételre. A mellékelt táblázatban összeállított válogatással arra kívánok rávilágítani, hogy milyen sokoldalúan is használhatók az e leltárakból nyerhető adatok a lakóhely és a lakások tárgyi kultúrájának vizsgálata során. A melléklet nem tartalmazza az összes vagyonleltár feldolgozását, ez meghaladta volna mind e közlemény terjedelmi, mind a téma vizsgálataként meghatározott szempont határait. A válogatás „önkényes", hiszen törekvésem az volt, hogy felhívjam a figyelmet az adott forráscsoport adatgazdagságára. Igyekeztem módosabb és vagyontalan (cseléd) leltárakat is felvenni az adatbázisba, bár nyilvánvaló, hogy az utóbbi kategória képviselője csak „illusztrációs szereplő" a táblázat 1 sorában, hiszen lakáskultúra vizsgálatára az önálló ingatlannal nem rendelkező személy leltára csak igen korlátozottan alkalmazható. Érdemes azonban megemlíteni, hogy az 1946-1947. évekből származó felvett adatok rendkívül jól tükrözik az „átlagot", hiszen olyan ház, melynek vagyonleltárában a bútorberendezés hiányzott volna, vagy melynek belső térszerkezete lényegesen eltért volna az adatbázisba beválogatott épületekétől, nem nagyon fordult elő. A teljes iratanyag egyébként 297 darab vagyonleltárból állt össze, a vagyonleltárak keletkezési évei pedig az 1946-1948 évkörbe helyezhetőek el. A kitelepített házak számánál nagyobb vagyonleltár szám egyrészt egyes leltározások „ismétléséből", másrészt abból is következet, hogy olyan személyek vagyonát is felleltározták, akik nem bírtak önálló házingatlannal. Természetesen az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a már hivatkozott, a rendelkezésre állt források alapján készített statisztikai adatok koránt sem biztos, hogy a teljes vagyonleltározásról adtak számot. Az mindenesetre jól látható, hogy a vagyonleltározás aligha érintet 300-nál több személyt, így a közölt 32 forrásminta hozzávetőleg a kercseligeti forrásbázis 10%-t jelentheti.