Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

térségben. Flórián napja, május 4. több német közösség fogadott ünnepe, így Magyarpolánynak, Pulának, Városlődnek, Kolontárnak. Tiszteletére reggel és este egy-egy Miatyánkot mondtak el, Flórián közbenjárását kérve a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Esti harangszókor pedig az Úrangyala és egy tized Rózsafüzér elmondásával kérték közbenjárását a megholt hívekért. Többen naponta is elmondták az Úrangyalát, ezzel kérve Flóriánt, legyen közbenjáró, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkek mihamarabb a mennyországba jussanak. A reggeli misét követően ilyenkor körmenetben vonultak Flórián szobrához, ahol a Mindenszentek litániáját végezték el, könyörögtek a tűzi veszedelem elhárításáért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Ezt követően pedig Flórián-énekeket énekelve vonultak a templomba. Előtte a lányok, az 1990-es években pedig többnyire az idősebb aszszonyok a kosárszámra összehordott virágból feldíszítették Flórián szobrát, virágfüzérrel körültekerve, virágokkal borítva. Flórián nap előtt általában rendbe tették a szent szobrát (utóbbi rendkívül sok helyen állt/áll közterületen) a környékével együtt. A fagyosszentek, Szervác, Pongrác, Bonifác, Zsófia, (május 12., 13., 14., 15.) napja Szentjakabfának volt fogadalmi ünnepe, amikor körmenetben vonultak ki naponta a falu más-más útmenti keresztjéhez, szárazságban esőért, csapadékos időben napfényért könyörögve. Örvényesen fogadott mise volt Flórián tiszteletére. Nepomuki Szent János (május 16.) kultuszát szintén a német közösségek terjesztették el és ápolásában is élen jártak. Sok helyen áll szobra, amit Magyarpolányban Flóriánéval együtt virágokkal díszítenek fel. Városlődnek fogadott ünnepe, ezért napos napja előtt nyolc napig a templomban litánia volt tiszteletére, amikor az árvizek pusztítása és a jégverés ellen kérték közbenjárását. Szobrot emeltek neki Örvényesen is már a 18. században, ahol az ünnepén, majd ezt követően még nyolc napig naponta litániát tartottak.

52 Szent Antalhoz (június 13.) az elveszett dolgok, tárgyak megtalálásáért fohászkodtak, de Városlődnek, Kolontárnak fogadott ünnepe is volt ez a nap. Június 24. Keresztelő Szent János vagy Szent Iván ünnepe, amikor egész Európában tűzgyújtással ünnepelték a nyári napfordulót. A jeles alkalom virágszentelő napként is ismert. A Dél-dunántúli németek ilyenkor mezei virágokból fontak koszorút, amit Hanskranz-nak vagy Hexenkranz-nak neveztek és hajnalban szótlanul a bejárati ajtó fölé akasztottak. Addig maradt ott, amíg az eső, a szél tönkre nem tette. Ezután elégették. A szokást az erdélyi szászok is gyakorolták. Az e napon szedett virágokat rontáselhárításra, vihar és gonosz szellemek távol tartására használták fel, mint paraliturgikus szentelményeket. A szokás gyökerei nyilvánvalóan a germán növény-és fakultuszban keresendők.

53 Szent Anna (július 26.) kultusza rendkívül erős, mély gyökerű. Még az 1980-as években széleskörűen imádkoztak a keddi imádságot Szent Anna Asszonyhoz. A családokért, a gyermekekért, a 52. Sörös 1911: 182. 53. Wild 2000: 313-