Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

várandós anyákért, a meddőség megszüntetéséért és a jó halálért kérték irgalmas közbenjárását. Örvényesen misefogadalom kapcsolódott tiszteletéhez. Szent Ignác (július 31.) napja a pulai szőlőhegy fogadott ünnepe. Rókus (augusztus 16.) Sebestyénnel és Rozáliával együtt ugyancsak pestis elleni védőszent, napja Kolontárnak és Magyaropolánynak fogadott ünnepe, amikor betegség távol tartásáért fordultak hozzá fohászkodva, elmondva a Miatyánkot és az Úrangyalát. Az öregek este a házak előtti padokon ülve közösen imádkoztak, kérve Rókus közbenjárását. Örvényesen a különösen tisztelt szentek sorába tartozott mind Rókus, mind pedig Rozália (szept. 4.). Balatoncsicsón Szent István király ünnepén (augusztus 20.) szegték meg először az új kenyeret. Szent Mihályt a holtak bírájaként tartották számon, napja, szeptember 29. Kolontárnak fogadott ünnepe volt, amikor a falut a gonosz, ártó erők ellen az ő oltalmába ajánlották. Vendel kultusza (október 20.) a németek révén terjedt el, tiszteletére az állattartó gazdák imádsággal fohászkodtak hozzá az állatvészek elhárításáért és ilyenkor nem fogták be állataikat sem. A nap Örvényesnek, Kolontárnak és Városlődnek ugyancsak fogadott ünnepe volt, szentmisével egybekötve. Aszófőn ünnepe másnapját is megtartották.

54 Avilai Szent Teréz (október 15.) és Orsolya (október 21.) napján vagy ezt követően tartották a szüretet, mulatsággal és bállal, amely szokás egységes formáját Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 20. század eleji rendeletének köszönheti. A legszínesebb jelmezes felvonulás Gyulafirátótról, Úrkútról ismert, amit szüreti bállal kötöttek egybe. A szüreti bál egyébként általános volt a Közép-dunántúli német közösségekben. Halottak napjára (november 2.) rendbe tették a sírokat, gyertyát gyújtottak, szentmisén vettek részt. Aki nem tudott templomba menni, otthon gyújtott gyertyát, elvégezve a Jézus Szíve és a Mindenszentek litániáját. Lénárt kultusza elsősorban szintén a német közösségekhez köthető, amely különös erővel élt a Dunántúl nyugati részén. Igaz, hogy Városlődnek is fogadott ünnepe volt ez a nap, amikor a jószágvész távol tartásáért fohászkodtak a szenthez. Márton napja pedig már esztendő búcsúztatónak számított, de színes szokásait nem őrizték meg, töredékei, amint már utaltunk rá, egyéb szokásokban fedezhetők fel. Hagyományokban gazdagok voltak a templombúcsúk és a zarándoklatok, amelyeknek során a térség német közösségei Csatkát, Bodajkot, Jásdot, Bakonybélt, Celldömölköt, Sümeget és Mariazellt keresték fel, de többen megfordultak Annaberg, Altötting, Sonntagsberg kegyhelyén is. Az utóbbi évtizedben pedig számos zarándok csoport jutott el Lourdesba és Fatimába, sőt Medzsugorjéba is. Új ájtatossági formák ugyancsak megjelentek, amelyeknek elemzése új kutatási feladatokat jelent. Feldolgozásra várnak a magánáhítat szentképei, amelyek rendkívüli gazdagságban voltak jelen a német közösségek asszonyainak 54. Sörös 1911: 182 és 191.