Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

tak. Itt az asszonyok otthon, a férfiak a kocsmában várták meg ébren az újesztendőt, hogy bele átléphessenek, ne pedig átaludjak. Vérteskozmán ugyanúgy, mint a bakonyi falvakban, az újévi köszöntőket az egyes családokhoz, családtagokhoz igazították. Száron a szilveszteri bál után a legények járták végig a lányos házakat és köszöntöttek. Természetesen, a legények köszöntője mellett az iskolás gyermekek szintén eljártak újesztendőt köszönteni. Megállapítható, hogy a Közép-dunántúli német falvakban rendkívül gazdag és változatos újévi köszöntések voltak, amely újévi szokásköltészetüket ugyancsak jellemzi. Vízkereszt vagy háromkirályok napja „Die heiliegen der Könige" a német házaknak különös ünnepe volt. Minden házból valaki részt vett a vízszentelő misén és egy üvegben vitt haza a szentelt vízből, amelynek gonoszűző és betegség elhárító erőt tulajdonítottak. Magyarpolányban, amikor haza vitték a frissen szentelt vizet, öntöttek belőle a szenteltvíz tartókba, de előbb a család minden tagja ivott három kortyot az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, hogy a rosszat távol tartsák maguktól. Ugyanitt az utolsónak lefekvő szentelt vízzel meghintette a szobát, mondván: „Áldjon meg benneteket és őrizzen meg a mindenható Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében ámen." Pulán este, lefekvés előtt keresztet rajzoltak magukra, majd a szobát is meghintették, mondván: „Hilf Gott Vater, hilf Gott Sohn, hilf Gott Heiliger Geist! Amen" (Segítsen az Atyaisten, segítsen a Fiú Isten, segítsen a Szentlélek Isten ámen.) Vöröstón, ha a feje fájt valakinek, szentelt vízbe tett három parazsat és amenynyiben lesüllyedt, rontásra gyanakodtak. A beteg állatokat is szentelt vízzel öntötték le. Móron, Pusztavámon, Vértesbogláron, Etyeken szintén vittek haza szentelt vizet. Pusztavámon tömjént és krétát is szenteltettek, Vértesbogláron pedig sót és kenyeret, amiből haza térve, mindenki kapott egy falatot. Etyeken még fokhagymát is szenteltettek, amit fejfájás ellen használtak. A szentelt krétával Vértesbogláron a házi asszony írta fel az ajtó fölé a háromkirályok nevének kezdőbetűit és az évszámot. Általános volt ilyenkor a házszentelés, amit a plébános végzett, felírva szentelt krétával a három király nevének kezdőbetűit és az évszámot az ajtó fölé, megáldva a házat. Magyarpolányban a ház megáldása mindig a karácsonyfa előtt történt. Ezen a napon több helyen leszedték a karácsonyfát, bár a német családokban inkább ez Gyertyaszentelőkor következett el, mivel akkor ért véget a karácsonyi ünnepkör. Bándon vízkeresztkor tartották az iparosok bálját a céhmester lakásán, aki a borról gondoskodott. Az ennivalót a céhtagok vagy ipartestületi tagok feleségei vitték, igazi batyusbál volt ez. Előtte misén vettek részt, amelyet az élőkért és az elhunyt céhtagokért mutattak be. A bált a céhmester nyitotta meg, elénekelték a Himnuszt, felolvasták az alapszabályt és megemlékeztek az elhunytakról. Másnap ünnepélyes keretek között, zeneszóval a céhmester házába vitték a hosszú rúdra felkötött céhládát vagy ipartestületi ládát. A szokást a 20. század végéig megőrizték. A 20. század közepéig Herenden is gyakorolták. Etyeken háromkirály-játék (Dreikönigssingen) is volt, amelynek szereplőit három fiú alakította. Kaschper fehér bő gatyában, fehér ingben, fején keménypapír süveg-