Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

takarék (rakott)tűzhellyel vagy a rakott tűzhellyel kombinált szemes kályhával, később a gyári takaréktűzhelyekkel, továbbá vaskályhákkal oldották meg. A tüzelővel takarékosan bántak, a nem használatos szobát nem fűtötték. Előfordult, sőt, nem is mondható szórványosnak, hogy ide kályhát sem tettek. Ahol tartózkodtak, csak ott tüzeltek. Nap közben a főzés miatt égett a tűz, később vigyáztak arra, hogy a meleg ne menjen ki, így csak akkor szellőztettek, ha nagyon szükséges volt. A tüzet ugyanis módjával rakták, de kialudni nem hagyták egész nap. Többnyire korán lefeküdtek, éjszaka pedig nem volt szükség a tűzhely melegére. Reggel később keltek, mint nyáron, de télen is első volt az állatok ellátása. A család csak ezután következett. Világításra mécsest, gyertyát, petróleumlámpát használtak. A legkezdetlegesebb világító eszköz a mécses volt, amelyben faggyút vagy megavasodott olajat égettek. Ezek a mécsesek üvegből készültek, csak a kanóc számára volt rajtuk egy kis nyílás. Használták még a laternát, ami üveggel borított gyertya volt.

18 A petróleummal rendkívül takarékosan bántak, keveset fogyasztottak, gyakran csak a tűz fénye világította be a szobát. A lámpát általában csak akkor gyújtották meg, ha vendég, vendégek érkeztek vagy valami jeles esemény történt a házban. Sok helyen volt díszes luszterlámpa is, de csak az első szobában és meggyújtására alig került sor. Ez is a szoba díszeihez tartozott. A villanyt helyenként már az 1930-as, másutt csak az 1950-es, 60-as években vezették be. Használatát ugyancsak takarékosság jellemezte. A Sopron-környéki németeknél sajátos jegyek jellemezték a lakásbelsőt. Sötétkék és barna színek domináltak a festett bútorokon, ez a sötét alapszín jellemezte a lakásdíszítő textileket is, csak a csipkék voltak fehérek. Sarkos elrendezés uralkodott, amit a centrális váltott fel, polgári bútorzattal cserélve ki a festett együttest a mennyezetes ágyakkal. Ez a jellegzetesség mondható el a Mosón megyei németek lakáskultúrájáról is, legfeljebb szerényebb változatban. Az első szobákban itt is a drágább, mívesebb, díszesebb bútorok kaptak helyet, míg a hátsó szobákban az egyszerűbb, többnyire a puhafából készültek. A 20. század elején pedig mindkét területen megkezdődött a hagyományos elrendezés felbomlása.

19 A lakószoba belső tere három részre tagolódott: a munka térre, a kultikus térre és a pihenő térre. A két utóbbi szorosan kapcsolódott egymáshoz, alig voltak elválaszthatók. A tiszta szobában viszont csak kultikus tér vagy szakrális tér és a pihenő tér különíthető el, itt munkatér nem alakult ki. A munkateret a tűzhely környéke és részben, átmenetileg az asztal jelentette. Utóbbi a táplálék elkészítésében játszott szerepet. Itt, a munkatérben történt a főzésen kívül a mo18. Kiss 1984: 35. 19. F. Tóth 2002: 185-228.