Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

sás, a vasalás, a fonás, a tollfosztás. Utóbbi munkát kalákában, kölcsönös segítséggel, előbbit pedig csak együtt, egy-egy háznál végezték, amikor a gazdaasszony aszalt gyümölcsből készült kompóttal kínálta meg munka közben vagy munka végeztével vendégeit. Télen pedig itt, a lakószoba munkaterében javítgatták a férfiak a szerszámokat, kötötték a kosarat, fonták a lábtörlőket. A kenyérsütést, a kalács sütést a konyhában végezték az asszonyok, bár a dagasztást télen, nagy hidegben a lakószobában. Tulajdonképpen az egész háztartásnak a vezetése, a táplálék elkészítése, az élelmiszerek tartósításának java része, a családtagok személyes holmijának rendben tartása, javítása, mosása, vasalása, a varrás, mind a házbeli munkatérhez kötődött, célja a család tagjainak ellátása volt. Valójában egy összetett, összehangolt tevékenységről volt szó, amelyet a gazdaasszony irányított. Legfontosabb célja a megtermelt javak megsokszorozása, gazdaságos megőrzése volt.

20 Bele tartozott ebbe a lakótér tisztán tartása, vagyis a takarítás, az évi kétszeri meszelés, a földpadló tapasztása és felsározása, a padló súrolása, a naponkénti seprés, a textíliák rendszeres mosása és a dísztárgyak portalanítása, a szakrális tárgyak tisztítása. Utóbbiakat minden takarításkor letörölgették, évente legalább egyszer, többnyire azonban meszeléskor, nedves ruhával, majd papírral gondosan áttörölték. Az üveg nélküli képeket félbe vágott vöröshagymával törölgették meg, a képek kereteit pedig petróleumos ruhával. Az arany vagy ezüst színű kereteket átfestették. A pihenő térben aludtak, de itt feküdte a gyermekágyat a szülőanya, itt volt a bölcsőnek, gyermekkocsinak a helye, a gyermekek alvó helye, de környezetében tartózkodtak a kisgyermekek nappal is az állókában, a járókával itt mozogtak és itt játszottak. Ez volt a betegek helye is, akikre ugyan különösebben nem voltak tekintettel, ugyanúgy élték a mindennapi életüket, mint rendesen, de az ilyen állapot mégis gyakoribb látogatásokra, beszélgetésekre adott alkalmat.

21 A szakrális térben történt a közös étkezés mind köznapokon, ilyenkor az éppen otthon tartózkodóknak, mind pedig ünnepeken. Ide ültették le a megbecsült, ritka vendégeket. Itt fogyasztották el a társas munkák lezárásaként a közös vacsorát, disznóölés alkalmával a tort, de a társas összejövetelek egy része ugyancsak itt zajlott. Ez a hely volt az imádkozás helye is. Öregek, nap közben magukban lévén, itt mondogatták imádságaikat, de itt imádkozott közösen a család is köznapokon és jeles alkalmakkor egyaránt. Az egyházilag jóváhagyott olvasóimádságokon kívül a német közösségek többségében más, egyéb olvasóimádságot is ismertek, imádkoztak: a Szent Anna Rózsafűzért, a Hétfájdalmas Olvasót, a Csodálatos Anya, Jézus, Mária Szíve tiszteletére Rózsafüzért, a holtakért való Olvasót. Több litániát is ismertek az egyház által elismerteken kívül, így Szent Anna litániáját, az 20. v.o. Szabó 1979: 508. 21. v.o. Kiss 1984: 33.