Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

tyákat, amelyeket párba akasztva tartottak az ajtó mellett, illetve a gyertya tekercseket, amelyeket csak a németek vásároltak és alkalmaztak, őrizték egész esztendőben. Gyászmise ideje alatt, halottak napján azután ezt gyújtották meg. A legidősebb adatszolgáltatóim között találkoztam olyan asszonnyal, aki naponta, amikor felkelt és bement az első szobába, a következőkkel köszöntötte a „Jézuskákat", vagyis Jézus Krisztust és a szenteket: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Jézus, Mária Szívébe ajánlom lelkemet!" Csilléry Klára mutatott rá, hogy a sarkos elrendezésű szobában a legtöbb szentképet, szobrot a sarokban, az asztal fölött lehet megtalálni, míg a párhuzamos vagy a centrális elrendezésnél ezek az ágyak környékére kerültek. Mindig oda, amely lakásrészt legerőteljesebben akartak az égiek oltalmába ajánlani. Német adatok azt igazolják, hogy Dél-német házakban, ahogy Magyarországon is, a sarkokban elhelyezett szentképek voltak a legnagyobb létszámúak és a legváltozatosabbak (Herrgottswinkel). Németországból már a 17. századból ismertek az erre vonatkozó adatok.

15 A vizsgált térségben hasonlóan kitüntetett helyként szerepel a sublótok teteje. Ide elsősorban szobrokat állítottak, ahol pedig nem függött fölötte tükör, ott egy nagyobb méretű, becses szentképet helyeztek el, körülötte apróbbakkal. Egy-egy szobába öt-hat, esetenként ennél is több nagyméretű szentkép volt látható. Egyébként mind a sarokba, mind a falakra meghatározott koreográfia szerint kerültek a képek, a szobrok, valóságos rangsorba rendezve, amelyeknek száma, nagysága, értéke nemcsak a vallásosságot, hanem a vagyonosságot is tükrözte. A jól látható helyre általában a legértékesebbnek tartott képeket tették, míg a többiek a kevésbé szem előtt lévő falfelületen kaptak helyet. Csilléry Klára szerint a polgári képelhelyezési gyakorlatot utánozták, valójában pedig ezzel a főúri ősök galériájának mintájára a szentek ábrázolásaiból hoztak létre galériát.

16 A házbeli portékák, az ingóságok száma változó volt, a család anyagi helyzete döntően befolyásolta, sőt meghatározta mennyiségét. Városlődön, Magyarpolányban, Vöröstón, Bándon, Márkon, Tótvázsonyban egy-egy tehetős gazda családnál több száz házbeli tárgyat számolhattam meg, 500-600 db, sőt 800-1100 db körül is volt összlétszámuk. Kevésbé tehetős családoknál ötszáz darab alatti ez a szám. A hagyatéki leltárak a 19század elejéről hasonló képet mutatnak. Akadt olyan iparos, akinek csupán 25-30 db házbeli portékáját tartották az inventárium készítői érdemesnek felvenni, míg másnál 600 db fölé ment a létszám.

17 A házak fűtését, ahogy már utaltunk rá, a szobában a szemes kályhával, majd a 15. K. Csilléry 1991: 30-34. 16. K. Csilléry 1991: 34. 17. Saját kutatás eredményei a Veszprém Megyei Levéltárban, valamint a Soproni Levéltárban. Jó példákat találunk az inventáriumokat tartalmazó kiadványokban, v.o. Benda 1995.