Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Balassa M. Iván: Utca, telek, ház. A dunántúli németség településképeinek sajátosságai és történeti, levéltári, néprajzi kutatásainak lehetőségei
pátens és a II. József által kibocsátott között. Az 1750-es, a Sárospatakot és környékét birtokló Trautson herceg - mai nevén - Rátka, Hercegkút és Károlyfalva benépesítése érdekében kibocsátott irata a szokásos adómentesség, szabad bíróválasztás (de a jegyzőt az uradalom adja!), német lelkipásztor mellett: „Házakban való megtelepedésükre az uradalom részéről elegendő épületfa vagy kő fog nekik kiutaltatni szükséges lakásaik felépítésére..." 7 . AII. József-féle pátens többet ígér pl. teljes lelkiismereti és vallásszabadságot, és rögtön másodikként: „Minden egyes család el-láttatik egy rendesen, újonnan, a vidék szokásainak megfelelően berendezett házzal, kerttel együtt". Ez utóbbi kitétel az, ami sok félreértést okoz, a Therezianus korszakban Bánátban és Bácskában valóban előfordult, hogy mintatervek 8 alapján vállalkozók építették fel a falvakat és az új honfoglalók készen kapták, tehát valóban ellátták őket házzal, méghozzá s vidék szokásainak megfelelőkkel. Temesvárról 9 olyan mintaterveket ismerünk, melyek egy négyhelyiséges, szoba-konyha-kamra-istálló elrendezésű házat ábrázolnak, és a magyarázat szerint: „a fő- és a válaszfalak a helyi szokás szerint döngölt földből állíttatnak elő. A tető szálas, illetve csomós náddal fedetik. A mennyezet szálas náddal boríttatik... Mindkét oromzat vályogtéglából 6 collnyira tömören felfalaztatik..." 10 Hozzátehető még, hogy a házaknak vázas, fonott szabadkéménye van, a szobában kemence áll, tehát a lehető legszabályosabb alföldi parasztház az, amit előírtak. De megvizsgáltam egy konkrét esetet, Szivác (ma Novi Sivac) jólszervezett benépesülését, és ebből több következtetés is adódott. Mindenekelőtt nem várták kész házak a betelepülőket, a falu rác lakosságánál húzták meg magukat addig, amíg saját maguk, de meglehetősen szigorú felügyelet alatt és követelményeknek megfelelve, fel nem építették házaikat. Azaz nem azt építették, amit akartak, hanem amit pontosan előírtak nekik 11 . A terveknél, rajzoknál maradva, közülük két csoportot is gyakran szoktak különböző munkákban idézni. Az egyik Griselini, Franz 1780-ban megjelent, a temesvári Bánát politikai és természeti történetét bemutató munka 12 egyik kitűnő melléklete, ahol három mérnökileg kimért telepes-falu szabályos alaprajzát közli (Engelsbrun/Angyalkút/ Fîntînele, Schoendorf/Szépfalu/Frumoçeni és Charlottenburg/Saroltvár/Charlottenburg), 7. Balassa 1989: 34. 8. Ld. pl. Miller 1947: 66., 68. által közölteket Temesvárról 1769-ból és 1777-ból 9. Temesváron székelt a Banatischen-Inpopulations-Untersuchungs-Comission, működésüknek köszönhetők a mintatervek, vagy egy nevezetes szakvélemény is a felhasználható építőanyagokról - Balassa 1989: 37. 10. Miller 1947: 66., a másik terv "műleírása" hasonló 11. Balassa 1989: 35., a forrás Eimann, Johann, a falu jegyzője által 1822-ban a megtelepülés után 36 ével írt munkája 12. Griselini 1780.