S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Kriza Ildikó: Szentgál folklórjáról 60 év után

rendjét írta elő. Ő arról írt és azt emelte ki, ami Szentgálon 1942-44-ben az ott élő embereknek fontos volt. Szentgálon jellemző műfaj volt az anekdota. Mindenki szeretett anekdotázni. A közölt adatok változatosak és azt bizonyítják, hogy az elbeszélő kultúra nagy gyakorlaton alapult. A szép kerek, szabatosan elmondott történetek magával ragadják az olvasót ma is. Az egymás után sorjázó, - típusszámok és szakszerű csoportosítások nélkül közölt - adatok egy élettel teli közösséget varázsolnak az olvasók lelki szemei elé, ahol minden megtörténhetett. Járt ott varázserejű asszony meg ember, történtek csodák és nevetségessé válhattak a nagyratörők. Anekdota hangzik el az ügyes vadászról meg az ügyetlenről, a kíváncsiskodókról meg az ügyefogyottakról, a betyárról, meg az őt eláruló emberről, a mesterekről és az inasokról. Ki ne ismerné a kezdő vadász történetét, aki mesterével kiment az erdőbe és lám-lám már az első lövése eltalált egy szép fehér nyulat. Társa megtalálta, zsákjába tette. Hasonlóképpen a második és harmadik sikeres lövés bizonysága zsákba került. A zsákmány boldog tulajdonosa otthon büszkélkedni kezdett, a zsákból ki akarta venni a nyulat, de a három nyúl helyett három kő került elő. Volt olyan is, hogy az erdésznek volt varázsereje. Máskor pedig az egyszerű paraszt rendelkezik természetfeletti képességgel. Nagyvázsonyban történt, hogy egy ember nagyon szeretett vadászni, de csak lopva, mert nem volt engedélye. Az erdőőr tudta ezt, s kezdett utána járni. Egyszer az erdőőr lőtt egy nyulat, föltette a hátára, aztán egy másikat is. Mikor a falu közelibe érnek kérdi az ember „Milyen nyulai vannak?" Amilyen a nyúl, ez is olyan, - válaszolja, de odanéz, és hát látja, hogy csupa rongyba van összekötözve egy meztelen macska. Az anekdoták hajdani emberekhez, megtörtént esethez kötődtek, sokszor még a nevüket is ismerték. Közülük sok az idő múlásával elvesztette aktualitását. így például a két szánkóval hozott zsoltárról mondott anekdota csak az adott szövegkörnyezetben, térben és időben adott élményt. A társadalmi rétegződés a mondák, anekdoták anyagában is jól megragadható. Nem véletlen, hogy a folklórmonográfia élén a közösség megosztottságát mutatja be. A nemzetes urak régi időket idéző nemesi öntudata és anekdotái egészen másak, mint a parasztoké, vagy a juhászoké. Az iparos legények csoportja is elkülönült a pásztorokétól, amit tovább osztott a vallási tagozódás, a nemzeti, etnikai eredet. A társadalom összetettsége az 1940-es években jól megfigyelhető volt a viselkedés, szóhasználat, nyelvi fordulat, lakodalmi rend, származásúidat, egymáshoz való viszony és más egyéb tekintetében. Vajkai érzékeny és nyitott volt ezekre a kérdésekre, mindegyikre egyformán és a megosztottságot távolságtartóan, de tényszerűen írta le, nem lehetett bántó senkire nézve. Az anekdotát a társadalom minden rétege szerette, de a természetfeletti tudásról híres emberekről a nemzetes urak nem szóltak, viszont a narratívumok segítségével jól kifejezésre jutott, hogy nem mindegy, ki minek a tudósa. Az anekdota szerint amikor a taní-