S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Csoma Zsigmond: Vajkai Aurél szőlészeti-borászati vizsgálatai

De faabronccsal kapcsolatban boszorkány történetet is rögzített. Bár látott még faabroncsú hordókat, de már használaton kívül. Hegyi Imre erdőkiélési könyvéből ismert, hogy a Bakonyból kocsiszám hozták a faabroncsot a korábbi évszázadokban.

33 A szőlővédőszentek közül a középkori német hatással terjedő Szent Orbán és a barokk kori Szent Donát szobrait mutatta bc a Balaton-felvidéken. Az előbbit Marcali szőlőhegyéről, az utóbbit Badacsony, Gyulakeszi, Kishegyszőllő, Lesencenémetfalu, Öreglak, Rezi, Somogyszil, Tapolca, Várpalota, Somló-hegy szőleiből.

34 Vajkai Aurél, a reneszánsz ember volt a présházak, pincék jeles kutatója a Balaton-felvidéken. A népi építészet szakavatott értőjeként számos, ma már megsemmisült épületet mért fel, dokumentált, fotón megörökített. Megállapítása szerint: „A présházak, pincék kevésbé követik a divat változásait a lakóházaknál: tartózkodóbbak és igénytelenebbek."

35 Az archaikus faépítkezés még fellelhető emlékeit is összegyűjtötte a szőlőhegyeken, annak a különböző építési, építőanyag variációiban. A bárdolt, robusztus gerendákból összerótt „boronya falu" pincék helyett már a „kőbótpincét" látta általánosnak, sőt legújabban már a betonpincék építéséről is beszámolt. A boronafalu pincék további kutatására Vajkai eredményei és megfigyelései is sarkalltak.

36 Felfigyelt a pincék tüzelős, szabad tüzpadkás, esetleg szikrafogós főző részeire. Valószínű a Magyarság Néprajzát és Bátky Zsigmond kutatásait jól ismerte ezen a területen is, ugyanis ezeknek nagy jelentőséget tulajdonított. Az egyosztatú, legrégibb pincék előterében a tipróhely lezárásával alakult ki a szabad tüzelős szőlőfeldolgozó hely, a présház. Vajkai mindig hangsúlyozta ennek a fejlődési folyamatnak a szociális-társadalmi hátterét, ahogy a „szegény ember"-nek nevezett szőlősgazda folyamatosan bővítgette, gyarapítgatta a pincéjét, présházas pincévé, majd szobával bővítette még azt. A Balatonmellék című szép kerek összefoglalása, kutatásai csokrát adják. Már jelezte, hogy a sík területek felé csúsztak le a szőlőterületek, elhagyva a középkor óta kiváló minőséget biztosító meredek dűlőket. Ezek a síkvidéki újabb szőlőtelepek ellensúlyozzák a nagy, kötött talajú egykori szőlőket. A barokk, a copf, a klasszicista oromzatú kis-és főnemesi présházak stukkós díszítéseiben egyéni és helyi stílust is ki tudott mutatni. A szőlőbeli építményeknél rámutatott a szőlőhegyi pincék alakjában, homlokzatdíszítésében a nemesi építkezés és stílus paraszti pincékre gyakorolt hatására. Különös érdeme, hogy a paraszti pincék mellett az 1945 utáni, a félreértett osztályöntudat és az ideológiai küzdelemnek, vallásellenességnek áldozatul esett, elpusztított épületeket leírta, dokumentálta. Ezek az adatai ma már pótolhatatlanok és felbecsülhetetlen értékűek. Vaj kai Aurél művében, a szőlő-borkultúra terén egy helyen érzek űrt, éppen az orvosi végzettségéhez képest, ez pedig a szőlő és a bor szerepének vizsgálata a paraszt, vagy népi orvoslásban. Kár, hogy nem munkálta ki ezt a kérdésfelvetést, mert történeti-néprajzi mélységekben lehetett volna kidolgozni ezt a témát. Saj-