S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Petánovics Katalin: Vajkai Aurél érdemei az ősfoglalkozások (gyűjtögetés, vadászat, halászat) vizsgálatában

szont a keleti részen a telepesek az újrakezdés nehézségei következtében a XX. század közepéig folyamatosan igénybe vették a környezet ajándékait. Hegyi Imre arra is felhívta a figyelmet, hogy azok a növények amelyeket a XX.században mostoha körülmények kényszerű megoldásaként gyűjtögettek az emberek, 150-200 évvel azelőtt a normális gazdálkodás részei voltak. I. Rákóczi György 1642-es számadáskönyve pl. tételesen felsorolja a kökényt, somot, komlót és a különböző vadgyümölcsöket, amelyeket az uradalom rendszeresen felhasznált.

12 Vajkai Aurél évente 150-200 napot is a terepen töltött, mindent megfigyelt, mindent leírt, lerajzolt és lefényképezett. „ Mert a megfigyelés és az adatközlés adják a kutatások alapját, és erre az alapra kell felépítenünk a szintéziseket" jegyezte meg.

13 Csak egyetlen jellemző példa, amit egy adatközlő soha nem mondana el, mert eszébe sem jutna, pedig milyen fontos és jellemző! 1945 márciusában Cserszeghez közeledett a front, s az egyik ház udvarából gépfegyverrel lőtték a repülőgépeket. A háziasszony - mintha mi sem lenne természetesebb - meszelte a házat, kihordta az udvarra a bútorokat, edényeket súrolt, nagytakarított, hiszen közeledett húsvét.

14 Számomra azért volt ez a megfigyelés olyan érdekes, azért idéztem, mert arra hívta fel a figyelmet, hogy ennek az asszonynak az ösztöneiben épp úgy élt a húsvéti nagytakarítás kényszere-hagyományos kötelessége, mint a természetben a tavaszi megújulásé. II. Bél Mátyás a XVIII. században arról tudósít, - s ezt száz év múlva Fényes Elek megerősíti - hogy mind a Bakonyban, mind a Balaton környéki erdőkben gazdag vadállomány tanyázik, s következetes irtásuk ellenére nem ritkák a farkasok sem.

15 Az utolsó bakonyi farkast 1880-ban lőtték ki, közszemlére is tették Veszprémben.

16 Az utolsó balatoni nádi farkas 1936-ban Nusszer Lajos tanító puskájának esett áldozatul.

17 A Bakonyban szívesen vadásztak királyaink, s kiszolgáló személyzetük (solymászok, agarászok, farkas vadászok stb.) külön falvakba tömörültek.

18 Közülük a leghíresebbek a szentgáli királyi vadászok lettek, akik nemesi kiváltságukat 1328-ban Károly Róberttől kapták," és egészen 1848-ig meghatározott számú és fajtájú vaddal és madárral adóztak karácsonykor a királyi udvarnak. Kiváltságaikat sokáig megtartották, később vadásztársaságba tömörültek, amely a XVII-XIX. századig megőrizte a korabeli céhekhez hasonló szervezeti