S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Petánovics Katalin: Vajkai Aurél érdemei az ősfoglalkozások (gyűjtögetés, vadászat, halászat) vizsgálatában

csaknem mindenki tudta a hegyen, mert ők éltek a természet ingyenes ajándékaival.

8 Vajkai Aurél azt is észrevette, hogy a férfiak itt is és a Bakonyban is inkább a takarmányféléket és a fákat, bokrokat ismerték, a nők viszont a mezei növényeket, erdei gyümölcsféléket, amelyeket frissen felhasználtak a háztartásban, vagy ecetként, pálinkaként, befőttként eltették télire. Cserszegtomaj szegény asszonyai közül még találkozott olyannal, aki rendszeresen szedte, szárította a gyógynövényeket, s a keszthelyi vagy a hévízi piacon árulta gombákkal, szelídgesztenyével és az éppen aktuális mezei virágokkal együtt. Mindig azt, ami éppen termett a mezőn és az erdőn. Vagy említhetnénk a veszprémi „fües nénit", aki nem gyógyított, csak a gyógynövényeket árulta, és esetleg tanácsot adott, hogy melyik növény milyen betegségre jó. Őket specialistáknak nevezhetjük, és mivel tevékenységüket egész évben folytatták, keresetükkel rendszeresen hozzájárultak a család létfenntartásához.

9 A cserszegiek növényismeretét és azok felhasználási módját Gunda Béla 1939ben megjelent „A gyűjtögető gazdálkodás" c. kérdőíve alapján mérte fel gondosan, alaposan. A növények rendszertani nevét, a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia tanárai határozták meg, a pesti kémiai intézetben pedig a gombákat azonosították. Azt írja, hogy az élet minden területén a lehető legnagyobb teljességre törekedett - és Cserszegtomaj esetében sikerült is. 1939-ben megírta a hegyközség életét, 1941-ben a gyűjtögetését, 1948-ban a házban zajló életet, 1959ben a hegyközségek kialakulásának a kérdését taglalta, 1964-ben közli Cserszegtomaj helyneveit, 1967-ben a Kortárs c. folyóiratban foglalkozik Cserszegtomaj múltjával s kibontakozni látszó jövőjével. Végül utolsóként a Paraszti munka betanulása c. dolgozatot írta meg. Ez maga a teljesség egy-egy témán belül, és összességében is. Sajnálhatjuk, hogy nem akadt követője, aki valamelyik Balaton-felvidéki falu vagy kisebb táj növényismeretét, gyűjtögetését ilyen mélységben fölmérte volna.

10 Ma már a szelídgesztenyén és a gombákon kívül alig gyűjtenek valamit a cserszegiek és általában a környékbeli falusiak, s amilyen mértékben csökken a környezet kiélése, olyan mértékben csökken a természet ismerete is. Szerencsésebben alakult a Bakonyban ez a kívánalom. Hegyi Imre az északkeleti Bakony népi erdőkiélésével és erdőgazdálkodásával foglalkozó könyvében külön fejezetet szentel a vadászatnak, a gyűjtögetésnek és a zsákmányolásnak." Míg Vajkai Aurél a nyugati Bakonyban kevesellte a falusiak növényismeretét, addig a keleti Bakony falvainak lakói, - nők-férfiak egyaránt - jóval többet tudtak megnevezni, mert tovább éltek a természet adta lehetőségekkel. Ennek okát Hegyi Imre azzal magyarázza, hogy a nyugati Bakonyban élők jószerivel megszakítatlanul folytatták a földművelést és az erre épülő állattartást, amely biztosította a megélhetésüket, tehát nem volt szükségük a nyerstáj intenzív élésére, vi-