S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Cseri Miklós: Vajkai Aurél és a tájházak

ház életét igyekezett közelebb hozni a nagyközönséghez a Skanzen mozgalom. Nálunk a Nógrád vármegyei Múzeum Balassagyarmaton, és a Veszprém vármegyei Múzeum Veszprémben állított fel, rendezett be egy-egy parasztházat... A mozgalomnak nálunk múltja van, amennyiben már az 1885. évi országos kiállításon 15 »elethüen« berendezett parasztszoba volt látható, a millenniumi kiállításon pedig 25."

2 Ezután építészetkutatóként röviden értékeli is ezeket a kezdeményezéseket. Érdekes volt számomra viszont felfedezni, hogy a komoly népi építészetet kutató néprajzos milyen atyáskodó, elnéző, talán leereszkedő hangsúlyokkal nyilatkozik a kezdeti skanzenek muzeológiai-szakmai hibáiról. „... Elsősorban múzeumi szempontokról lévén a szó, bizonyos engedményeket kell adni a szorosabban vett néprajz rovására, különben is az ilyen vállalkozásnak kisebb-nagyobb technikai akadályai vannak, amiket csak megalkuvással lehet áthidalni."

3 A Bakonyi-házzal kapcsolatosan azonban már szigorúbb, csakúgy, mint a Jankó kiválasztotta szentgáli házzal is. „... A veszprémi Skanzen épülete (1935) a Bakony-Balatonvidéki oszlopos-gádoros házat igyekszik bemutatni, tervezésekor egy öcsi, hasonlójellegű ház szolgált mintául. Az épület azonban arányaiban nem felel meg a valóságnak, amennyiben magasabb, nagyobb a parasztházaknál. De legalábbis szerkezeti szempontból - igazat kell adnunk a tervező építésznek, mert e nehéz, vaskos, oszlopos tornáchoz valóban nagyobb ház való, mint amilyen a parasztház. Az építészkutatóktól annyira megdicsért Bakony-Balatonvidék háza és a súlyos, oszlopos vagy ívelt tornác aránytalan e kis zsúpfedeles ház testéhez, és a két elemben: a parasztházban, s a tornácokon nem érzünk szerves egységet."

4 Ünneprontás nélkül megállapíthatjuk, hogy neves kutatónk, míg egyrészről valóbanjói otthon volt a skanzenológia irodalmában, ismerte a hazai és külföldi törekvéseket, de írásának időpontjában a népi műemlékvédelem, s főleg a skanzenológia tudománya és módszertana még nem érte el a mai szintet, s így Vajkai Aurél szemlélete is e téren már meghaladottá vált. 2. Az építészetkutató szerepe a skanzenek kialakulásában Noha a magyar néprajzi kutatástörténet eredményeiből hamar kiderült, hogy a lakóházak és más építészeti objektumok utáni érdeklődés hamar megindult, de sem ez, sem pedig a Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja nem volt elég az intézményes népi műemlékvédelem, illetve a skanzenek, tájházak kialakításának megindításához. Ehhez két dolog kellett: a) Az 1949-es műemléki törvény, mely legálisan és jogszabály által szabályozottan hivatalosan is értékessé, központilag és helyileg védendővé tette a népi építészeti emlékeket. Ez tette lehetővé lajstromba vételüket (M, MJ, VK), a műemlékjegyzékek elkészültét, a felméréseket, a népi építészeti kataszterek elkészítését, a gyűjtéseket, falukutatásokat.