S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Lukács László: A népi építészet kutatója, Vajkai Aurél

u. 55.) ma szabadtéri néprajzi múzeumként látogatható. A Déli-Bakonyból bemutatta az árkádos tornácú házakat. Ekkor még kissé kárhoztatta, a parasztházakon szerkezetileg indokolatlannak, túlméretezettnek tartotta a tornácokat: "Az irodalomban manapság annyira felkapott kő, tégla oszlopos tornác helyi divatnak látszik a Balaton északi partja mentében és Veszprém vármegye déli felében, de semmikép se mélyebb jelentőségű, és a parasztházban teljesen alkalmatlan."

9 Később megbékél a tornácokkal, a homlokzat vakolatdíszítésével és az "építész írók'-kal is. Előbbieknek elismeri esztétikai értékét, utóbbiaknak az épületfelmérések során végzett hasznos munkáját. A bakonyi németek építkezéséről megállapította: "Végeredményben a német ház ugyanazt a típust mutatja, mint a magyar, de annál valamivel fejlettebb; bizonyos természetes fejlődési fokokat hamarébb ért el és ér el, mint a magyar."

10 Csukás Györgyi Pula, Márkó és Vöröstó német községek népi építészeti vizsgálata során ezzel azonos eredményre jutott." A tüzelőberendezések sorában Vajkai Aurél a Mezőföldről bemutatta a szobai dorikályhát, amellyel korábban Jankó János és Bátky Zsigmond is foglalkozott, később Kücsán József és jómagam is több helyről dokumentáltuk, elterjedtségét nyomoztuk.

12 Vajkai Aurél Veszprém megye népi építkezésének bemutatása során külön fejezetben foglalkozott a ház életével, amely későbbi tanulmányainak is központi kérdése." Balaton-felvidéki és bakonyi, XVIII. századi, évszámmal ellátott épületek sorában a kisnemesség lakóházait vizsgálta: "Feltehető, hogy a tárgyalt században elsősorban a vagyonosabb kisnemesség építkezik, a pontosan datálható XVIII. századbeli falusi épületek mind nemesi faluban vannak, és a legtöbbjük kisnemesi építőre vezethető vissza."

14 A kisnemesség lakóházainak, borházainak, pincéinek bemutatásával Vajkai Aurél ráirányította a magyar néprajzkutatók figyelmét e társadalmi csoport kultúrájának vizsgálatára, kiterjesztve ezzel az addig elsősorban parasztként értelmezett nép fogalmát a nemesség alsó rétegére is. Napjainkra a kisnemesség kutatása megizmosodott, közkedvelt területévé vált szakmánknak. Gondoljunk csak Kósa László: Hét szilvafa árnyékában című könyvére, vagy Gelencsér József, Paládi-Kovács Attila tanulmányaira.

15 A gömöri Szuha-völgyben, ahol jelentős számú kurialista nemes élt, Cseri Miklós mutatta ki a parasztság és a kisnemesség közötti különbségeket és azonosságokat az építkezés és lakáskultúra területén.

16 Magam az árkádos tornácú házakat a kisnemesség esztétikai kultúrája magas szintű megnyilvánulási formájaként értékeltem.

17 Vajkai Aurél 1937-1944 között a Balatont környező Veszprém, Zala és Somogy megyék 80 községében 200-nál több fustöskonyhás házat vizsgált meg, mért fel. Közülük mutatott be néhány jellegzetes épületet Fustöskonyhás házak a Balaton környékén című tanulmányában, ahol újra érintette a kisnemesség építkezését: "Nem nevezhető a fustöskonyhás ház kisebb technikai felkészültséggel építettnek sem, hisz több épületben találhatunk nagyon jól megszerkesztett dongaboltozatú, teknőboltozatú, bolthajtásos kamrát, szobát, művészi kivitelű boltíves tornácot. A