S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Schildmayer Ferenc: Vajkai Aurél és Balatonalmádi

mára csaknem teljesen beépült az Öreghegy, miután sikeresen apró telkekre osztották az egykori nagy szőlőket, az épületeket részben átépítették, netán le is bontották. Másrészt az azóta felépült sok épület takarja az egykori épületeket, mint lehetséges beazonosítási pontokat. A Véghely villa egykor domináns tornyát már alig lehet megtalálni az időközben felépült épületek halmazában. Mindez a megállapítás kb. 20-25 évvel ezelőtt készült fotókra, illetve állapotra vonatkozik, a mai helyzet ennél sokkal rosszabb ilyen szempontból. Nagyon nagy kár, hogy nem készült el a mű, mert egy, a helyszínt kitűnően ismerő szakember által, tudományos igényességgel elkészített könyvvel vagyunk szegényebbek. Ezt a feltevést igazolja számtalan más publikációja. Legalább egy mondat erejéig meg kell jegyezni, hogy Vajkai Aurél szenvedélyes fotós volt, így Almádiról is számtalan képet készített, úgy vélem erre a múzeum fotótára adhat igazolást. Feltétlenül meg kell említeni, hogy "Balatonalmádi és környéke" címmel, a Nagyközségi Közös Tanács megbízásából könyvet írt. Az 1979-ben megjelent mű még ma is hézagpótló munkának számít. Ismerve őt, biztosak lehetünk abban, hogy ő volt a kezdeményező a kiadást illetően. A 61 oldalas kis könyvecske alapműnek tekinthető mindazok számára akiket érdekel szűkebb pátriájuk története és szándékukban áll azt részletesebben megismerni. Rövid áttekintést nyújt a kő- és bronzkortól, a római koron keresztül napjainkig. Külön-külön röviden ismerteti a vörösberényi műemlék templomokat a szintén műemlék kolostorral együtt. Jelentős értéket képvisel a könyv "Almádi séták" című fejezete, ugyanis ilyen jelleggel az 1930-as évek óta nem jelent meg Almádiról ismertetés. Ezért szerves folytatásának, illetve kiegészítésének tekinthetjük, az 1934-ben, Dr. Dornyay-Dr. Vigyázó szerkesztésében megjelent "Balaton és környéke" című útikalauz Balatonalmádira vonatkozó részének. A "Kirándulás a szomszédos községekbe" című fejezet pedig foglalkozik Szentkirályszabadja, Felsőörs és Alsóörs nevezetességeivel, így igen hasznos olvasnivalója a Balatonalmádit és környékét megismerni szándékozóknak. Egyébként ilyen értelemben is méltó folytatója a fentebb említett útikalauznak. Mindezzel két dolgot bizonyít. Egyrészt azt, hogy nem elfogult és csak Almádiról szól, másrészt azt, hogy Almádi környékét és annak nevezetességeit is legalább olyan jól ismerte és becsben tartotta, mint Balatonalmádit. A könyve végén egy kis vázlatos történeti kronológiát ad át az olvasónak, kezdve az 1493-ban kiállított, az első Almádit említő, szőlőbirtok eladásáról szóló oklevéllel, befejezve 1979. január 1-vel. Utóbbi dátum nyilvánvalóan a kézirat lezárásának időpontját jelzi. Ezt a kis kurta kronológiát felhívásnak tekinthetjük és valamilyen formában teljessé kéne tenni és megjelentetni, bizonyára hézagpótló áttekintést nyújtana a város történetéről. Ha a sors nem szól közbe talán el is készítette volna, most viszont a feladat az utókorra vár. Ezzel emlékezhetne