S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Schildmayer Ferenc: Vajkai Aurél és Balatonalmádi

mára csaknem teljesen beépült az Öreghegy, miután sikeresen apró telkekre osz­tották az egykori nagy szőlőket, az épületeket részben átépítették, netán le is bon­tották. Másrészt az azóta felépült sok épület takarja az egykori épületeket, mint lehetséges beazonosítási pontokat. A Véghely villa egykor domináns tornyát már alig lehet megtalálni az időközben felépült épületek halmazában. Mindez a meg­állapítás kb. 20-25 évvel ezelőtt készült fotókra, illetve állapotra vonatkozik, a mai helyzet ennél sokkal rosszabb ilyen szempontból. Nagyon nagy kár, hogy nem készült el a mű, mert egy, a helyszínt kitűnően ismerő szakember által, tu­dományos igényességgel elkészített könyvvel vagyunk szegényebbek. Ezt a fel­tevést igazolja számtalan más publikációja. Legalább egy mondat erejéig meg kell jegyezni, hogy Vajkai Aurél szenvedé­lyes fotós volt, így Almádiról is számtalan képet készített, úgy vélem erre a mú­zeum fotótára adhat igazolást. Feltétlenül meg kell említeni, hogy "Balatonalmádi és környéke" címmel, a Nagyközségi Közös Tanács megbízásából könyvet írt. Az 1979-ben megjelent mű még ma is hézagpótló munkának számít. Ismerve őt, biztosak lehetünk ab­ban, hogy ő volt a kezdeményező a kiadást illetően. A 61 oldalas kis könyvecs­ke alapműnek tekinthető mindazok számára akiket érdekel szűkebb pátriájuk tör­ténete és szándékukban áll azt részletesebben megismerni. Rövid áttekintést nyújt a kő- és bronzkortól, a római koron keresztül napjainkig. Külön-külön rö­viden ismerteti a vörösberényi műemlék templomokat a szintén műemlék kolos­torral együtt. Jelentős értéket képvisel a könyv "Almádi séták" című fejezete, ugyanis ilyen jelleggel az 1930-as évek óta nem jelent meg Almádiról ismertetés. Ezért szer­ves folytatásának, illetve kiegészítésének tekinthetjük, az 1934-ben, Dr. Dornyay-Dr. Vigyázó szerkesztésében megjelent "Balaton és környéke" című útikalauz Balatonalmádira vonatkozó részének. A "Kirándulás a szomszédos községekbe" című fejezet pedig foglalkozik Szentkirályszabadja, Felsőörs és Alsóörs nevezetességeivel, így igen hasznos olvasnivalója a Balatonalmádit és környékét megismerni szándékozóknak. Egyébként ilyen értelemben is méltó folytatója a fentebb említett útikalauznak. Mindezzel két dolgot bizonyít. Egy­részt azt, hogy nem elfogult és csak Almádiról szól, másrészt azt, hogy Almádi környékét és annak nevezetességeit is legalább olyan jól ismerte és becsben tar­totta, mint Balatonalmádit. A könyve végén egy kis vázlatos történeti kronológiát ad át az olvasónak, kezdve az 1493-ban kiállított, az első Almádit említő, szőlőbirtok eladásáról szó­ló oklevéllel, befejezve 1979. január 1-vel. Utóbbi dátum nyilvánvalóan a kézirat lezárásának időpontját jelzi. Ezt a kis kurta kronológiát felhívásnak tekinthetjük és valamilyen formában teljessé kéne tenni és megjelentetni, bizonyára hézag­pótló áttekintést nyújtana a város történetéről. Ha a sors nem szól közbe talán el is készítette volna, most viszont a feladat az utókorra vár. Ezzel emlékezhetne

Next

/
Thumbnails
Contents