S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Schildmayer Ferenc: Vajkai Aurél és Balatonalmádi

a város dr. Vajkai Aurélra, a neves tudósra, aki több mint három évtizedig lakott Balatonalmádiban. Végezetül két kis történet, amelyek felvillantják előttünk kedves és érdekes személyét. Vajkai Aurél egy alkalommal, a szintén vonattal Veszprémbe bejáró almádi ismerősének, egy ifjú hölgynek — látva érdeklődését — felajánlotta, hogy bemutatja neki a veszprémi várat, ismertetve annak történetét, valamint az ott található épületeket. Megtörtént az ismertetés és még a püspöki palotába is bevitte őt, ami akkoriban talán kevésbé volt lehetséges, mint manapság. A kirándulás végén Vajkai Aurél azt mondta az illető hölgynek: "most pedig ad nekem két forintot". A miért kérdésre "én semmit sem csinálok ingyen" válasz érkezett tőle. Egy 4-5 éves kisfiút a szomszédból jól ismert Vajkai Aurél, többször mókázott vele, béka brekegést utánozva. Ezért a kisfiú "Béka bácsinak" szólította őt és többször meg is látogatta otthonában, azon belül a dolgozószobájában. Egy alkalommal a gyerek erősen pókhálós fejjel érkezett haza és mint kiderült, bemászott az ágy alá, azért nézett ki az említett módon. Ezen nincs mit csodálkozni, ugyanis a tudós ember birodalma a dolgozószobája és tabu mindenki számára aki ott takarítani szeretne, netán rendet akar csinálni. Ez szigorúan tilos, mert utána nem fogja megtalálni az éppen szükséges könyvet, iratot, vagy bármilyen tárgyat. E rövid kis írással kívántam igen vázlatosan szemléltetni dr. Vajkai Aurél kapcsolatát Balatonalmádival, az ott élő emberekkel.