S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)
Gulyás Anna (Vajkai Aurél unokája): Hit és gyógyulás — gondolatok Vajkai Aurélnak, a néphit és népi vallásosság területén végzett kutatásaihoz: újabb fejezet az Ősi-i javasember vizsgálatához
„Majd ha ő nem lesz, csak a kerítését érintik és kérik az Istent, majd meggyógyulnak." (Sz. G., 70 éves ősi születésű asszony) Ezen jóslatok, kinyilatkoztatások szellemében máig sokan felkeresik az öreg, romos állapotú házat. 2003-ban, ott jártam napján is volt egy zarándok a háznál, a szomszédok beszámolója szerint csendesen üldögélt az ajtó előtt (én pont nem találkoztam sajnos a nénivel). A romos ház ablakában, üvegbe állítva nemrégiben elfonnyadt virágot láttam. A szomszédok elmondása szerint hetente járnak a házhoz látogatók. Vannak olyanok, akik igen sűrűn jönnek, esetenként családjukat, unokáikat is elhozzák. Külföldi rendszámú autókat is látnak időnként. A látogatók, amíg tehették, bementek a lakatlan ház belső szobájába, s ott imádkoztak. Most már az egyik szomszéd, aki a rokonoktól kibérelte a házat, beszegezte a kaput, s kerítést is tervez építeni. Ez a szomszéd szkeptikus, de őt is erősen foglalkoztatja a kérdés, mennyit higgyen el a látogatók csillogó szemű beszámolóiból, ő is, mint ma Ősiben az emberek többsége, úgy gondolja, valamit tudhatott az ősi ember. A ház lepusztultsága mindenkinek igen fájdalmas, néhányan azon tűnődtek, milyen szép volna emlékhelyet kialakítani a romos házból. A látogatók Megyesi bácsi fejfájához is ellátogatnak, mindig találni virágot, koszorúkat a síron. Beszélgettem egy budapesti asszonnyal, aki elmesélte, hogy édesapja fogadalma miatt többször is voltak gyermekkorában Ősiben. Mezítláb mentek a várpalotai pályaudvartól Ősiig. Édesapja számára, aki időközben meghalt, nagyon sokat jelentett az ősi ember. A tőle tanult imákat az édesapa lányának is továbbadta. Egy Ősihez közeli településen élő asszony nagymamájától tanulta az imádságokat. Személyesen már nem ismerte „Megyesi bácsit", de ha gondja, baja volt, elment a házához és ott imádkozott. Mikor gyermeke megszületett, nem volt teje. Motorral elvitte férje Ősibe, s ott, a ház kertjében így imádkozott: „Drága Megyesi bácsi, segítse meg a fiamat." S haza is vitte a kórházból, szépen tudta szoptatni aztán. Ennek az asszonynak az ágya fölött, szentképek társaságában, ott van id. Megyesi József képe. A szent ember imáit naponként elmondja. Ezen imádságokat több helyen, máig imádkozzák. Kilencven éves ősi néni, hetven éves budapesti bácsi, negyven éves budapesti fiatalasszony hasonló módon mesélt nekem ezen imádságokról. Az ősi ember mindenre tudott imádságot. Minden testrészre más-más imát adott föl. Az imák, ahogy nagyapám is írja 1 , általában a felajánlásban s a Rózsafüzér titkaiban különlegesek, valamint abban, hogy meghatározott rendben, időpontban, rendszeresen jó imádkozni őket. De van saját szavú Miatyánk s más különleges imák is. Egyik adatközlöm reggel, este imádkozza az alábbi, nagymamájától tanult imát, amit a nagymamája viszont Megyesi bácsitól tanult: „Az Úrjézus őrzésihö, pásztorságáho, bárányságáho, örök lakásának felfogadásáho. Ezután nyolc Miatyánk és nyolc Üdvözlégy következik. Ebbe az egybe hiszek, reggel, este imádkozom."
